
Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim, ahogy tegnap délután ugyanezen a helyen elmondtam, az álláspontom megmásíthatatlan, és elszánt. Ezért szeretném itt Önök elõtt elmondani, hogy a bizalmatlanság légkörében nem lehet kormányozni. Az ország elõtt nagyon fontos, nagyon szép, nagyon izgalmas feladatok állnak.
De ehhez erõs kormány, erõs koalíciós többség és mûködõ ország kell. Ezért a mai koalíciós egyeztetésen világossá tettem, hogy vagy ma estig az SZDSZ megerõsíti a miniszterelnök iránti bizalmat, vagy augusztus 26-áig megteremtik a feltételeit új miniszterelnök választásának. Ha erre nem kapok biztosítékot, augusztus 27-én reggel a köztársasági elnöknek írásban, személyesen benyújtom a lemondásomat.
Az ilyen vagy olyan gyors megoldás az ország érdeke, és az én miniszterelnöki felelõsségem. Ezzel akarom elkerülni azt – és el is fogom kerülni –, hogy az elért eredményeket a következõ politikai kurzus visszavonja. Azokat a béremeléseket, családipótlék-növelést, juttatásokat, lehetõségeket, amelyeket az elmúlt hónapokban, elmúlt években csináltunk. Ezzel akarom elkerülni azt, hogy a forintot támadás érje, mert a gyors megoldás létérdeke az országnak. Ezzel akarom elkerülni azt, hogy az új munkahelyekhez nagyon fontos befektetõi bizalom megrendüljön. És ezzel akarom elkerülni azt, hogy az ország nemzetközi tekintélyét bármifajta csorba érje. Vannak példák, sajnos, a környezõ országokban is, amik arra intenek, hogy az ország stabilitása mindenek elõtt való, és egy kormánynak és a kormányfõnek az emberek, a polgárok érdekeit kötelessége szolgálni. Én erre építettem fel az életemet, és ezt fogom csinálni a jövõben is. Így, vagy úgy, de ez a dolgom.
Szeretném megköszönni a baloldali szavazók eddigi támogatását, köszönöm az MSZP többségének a bizalmát. A helyzetért a felelõsség az SZDSZ egyes meggondolatlan, ha úgy tetszik, felelõtlen, az ország ügyét a saját személyes szempontjainak alárendelõ politikusait terheli. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen a figyelmüket.