"Gyurcsány oligarchiája lenyúlta a magyar baloldalt" - K.O. Csintalan Sándorral (teljes szöveg+videó)

Letölthetõ videó:

•  
• )

Csintalan Sándor: Jó estét kívánok. Csókolom szívüket-lelküket, újra itt vagyunk, együtt vagyunk. Engedjék meg, hogy néhány dolgot elmondjak a mûsorral kapcsolatban. Az egyik dolog az az, hogy annak a debreceni hölgynek, aki hétfõn telefonált, és arra kért, hogy hívjuk vissza, üzenem, hogy elfelejtettem a telefonszámát. Bocsásson meg nekem! Hát majd hívjon. Éppen az influenza kellõs közepén agonizáltam, amikor ez a telefon megérkezett, így aztán elhánytam valahova ezt a telefonszámot. Próbálkozzon. Új helyzet van, hárman veszik fel a telefont a mai naptól fogva, úgyhogy jóval nagyobb esély van arra, hogy verbális interakcióba lépjünk egymással, és aki meghagyja a telefonszámát és nem jut be a mûsorba, azzal majd megpróbálunk beszélni a hét közben, meg a következõ mûsorra való készülés közben is. Ígérem, hogy mûsoron kívül is tudunk beszélni és találkozni. Köszönöm a meghívásokat, amit a mûsorok alapján kapok az ország különbözõ pontjaira. Ígérem, ahogy a naptáram engedi, nagyon szívesen és nagyon lelkesen megyek, ha hívnak, és mondom a magamét, hogyha tudom mondani.

A hét eseményei közül hármat emeltünk ki, az egyik a most már hetek óta a közvélemény érdeklõdésének homlokterében zajló köztársaságielnök-választás vagy -jelölés pontosabban, ami egyre izgalmasabbá válik. Igazság szerint mindenekelõtt azért, mert a kormánykoalíció pártjai meglehetõs ügyetlenséggel nem nagyon tudnak úrrá lenni azokon az érdekellentéteken és azokon a problémákon, amelyek terhelik és tagolják ezt a koalíciót. Mindenekelõtt - ez a személyes véleményem -, mindenekelõtt Gyurcsány Ferenc játszmái miatt. Én azt hiszem, hogy a Gyurcsány kevesebbet árul el a politikai szándékaiból a koalíciós pártok számára, mint amennyit valójában szeretne, nevezetesen azt, hogy szeretne egy olyan köztársasági elnököt magának, egy esetleges második Gyurcsány-kormány esetére különösen, amely köztársasági elnök esetleg ennek a neoliberális közgazdasági koncepciónak, ami vélhetõleg egy új kormányprogram alapját alkotná - mondom még egyszer, hogyha egy Gyurcsány-kormány kapna 2006-ban többséget -, egy ilyen kormányzáshoz jól jönne egy olyan köztársasági elnök, aki a jóléti állam, a szociális állam maradékainak a felszámolásához asszisztálna, és mondjuk az akkori törvényhozást, az akkori kormányt nem gátolná abban, hogy ennek a neoliberális koncepciónak a keretében, amiben az állampolgárok, mi, mindannyian, akik vagyunk, egyébként csak költséget jelentünk, nem pedig olyan embereket, akiknek az élete, napi élete és mindenkori élete az most zajlik, ezekben az években, tehát mi nemcsak költségtényezõ vagyunk, hanem ennek az országnak a polgárai is. Na most hát egy ilyen kormányprogramhoz jó lenne egy olyan köztársasági elnök, aki ehhez asszisztál. A másik kérdés, amit elõvettünk és ami érdekes lehet, a Magyar Demokrata Fórum és az MDNP újraegyesülése. Egy kísérlet arra, hogy politikai üzeneteket próbáljanak kibocsátani annak érdekében, hogy a parlamenti küszöböt meg tudják ugorni Dávid Ibolyáék 2006-ban. A harmadik dolog meg, amitõl itt most mindenki lábrázást kap, az a benzináremelés. Kérem Önöket, hogy próbáljanak mindenekelõtt ehhez hozzászólni, de bármi kérdés, bármi más fontos kérdés elõkerül, akkor várom véleményüket és kérdéseiket. És akkor kérem az elsõ telefonálót. Jó estét kívánok, sok szeretettel köszöntöm. Parancsoljon.

Jó estét kívánok! Üdvözlöm Önt és a tévé nézõit. Nekem egyik sem ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik az én kérdésem, hanem a következõ.

Nem baj, tessék mondani.

Szeretném megtudni, hogy Medgyessy Péter milyen utazó nagykövet? Milyen pénzbõl utazik? Aztán a másik pedig az, hogy tegnap a Verebessel néztem az Össztûzben az Ön mûsorát, illetve a kérdéseit. Miért nem tudta megmondani neki azt, hogy… magát leteremtették, ugye… illetve hát nem, csak finoman mondták, hogy hogy engedhet meg magának ilyen véleményt a Gyurcsány Ferencrõl. Miért nem mondta neki, hogy és õk mit engednek meg maguknak a Heti Hetesben? Nem most, hanem anno, amikor az Orbánék voltak kormányon. Köszönöm szépen, viszonthallásra.

Köszönöm. Medgyessy nagyköveti ténykedését illetõen túl sok információja nincs a magyar közvéleménynek. Elvileg egy ilyen nagykövetnek az lenne a dolga, hogy Magyarország gazdasági érdekeiért vagy külpolitikai érdekeiért lobbizzon. Én azért azt gondolom, hogy mindenekelõtt azért kapta ezt a megbízást, hogy el tudják küldeni az országból, és ne zavarja Gyurcsány köreit, tekintettel arra, hogy olyan túl nagy szerelem most nem dúl közöttük. De majd megkérdezzük, megpróbálok rá felkészülni, utánanézünk, hogy mik lehetnek azok az ügyek, amiket õ eredményesen képvisel mostanság. A Verebes-mûsorral én nem nagyon szeretnék foglalkozni, nem nagyon szeretném, hogyha a személyes ügyeim vagy a személyemmel kapcsolatos ügyek uralnák ezt a televíziós mûsort. Nézze, egy-egy szituációban mindenki hite, lelke szerint megpróbálja a legjobb választ adni. Én általában nem szoktam a saját személyemet érintõ kérdések kapcsán más dolgok és más események mögé bújni, tehát nekem édes mindegy, mindenki azt mond, amit akar, édes mindegy, hogy Verebes mit mond a Heti Hetesben, én mondom a magamét, mert a saját meggyõzõdésem szerint próbálok politizálni vagy közéletet élni. Ehhez képest nyilván õk is. Ezzel engem sem emberileg, sem morálisan nem tudnak terrorizálni, hogy megpróbálnak átadni a közmegvetésnek. Én azt hiszem, hogy a közönség szabadon választ, szabadon gondolkodik, mindenkinek módja van megítélni azt a dolgot, amit a politikusok, a közéleti emberek, a médiaemberek mondanak, így azt gondolom, hogy szerény személyemet is egyfelõl elfogadják, másfelõl nem fogadják el. Ha odafigyelnek, akkor gondolatot cserélünk, ha nem figyelnek oda, akkor legfeljebb a közmegvetés sújt. De üdvözlöm sok szeretettel a következõ telefonálót. Halló, jó estét kívánok! Csókolom a kezét! Parancsoljon!

Jó estét kívánok! Én két dolgot szeretnék megkérdezni, illetve a véleményére lennék kíváncsi. Elõször azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye arról, hogy a Magyar Demokrata Fórummal kapcsolatosan most ez a hét fõ igencsak erõsen bírálta magát az egyesülést és magát a Demokrata Fórum elnök asszonyát is tulajdonképpen. Volt egy olyan, valamikor régen hallottam a tévében, amikor Dávid Ibolya már 1994-ben Németh Péternek azt mondta, hogy összeállt volna az MSZP-vel, csak akkor Horn Gyula miatt õ ezt nem tette meg. Az összes kis pártokat összeszedi - amivel tulajdonképpen a Fideszt vádolta -, és én úgy tudom, hogy a Fidesz felajánlotta az együttmûködését, tehát nem az, hogy õ menjen, hogy egymásba olvadjanak. Na most én azt hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum 2006-ban az MSZP-vel fog koalícióra lépni. Énszerintem ebben nincs is semmi baj tulajdonképpen…

Csak akkor vállalják el…

És azt szeretném mondani, hogy az lenne a helyes dolog, hogyha ezt nyíltan ki is mondanák. Mert végül azt hiszem, hogy azok, akiket kizártak, és ez a hét ember is éppen ezt bírálja, ezekkel kapcsolatosan nem ért egyet az elnök asszonnyal. A másik pediglen, amit most az MSZP és az SZDSZ a köztársasági elnökkel kapcsolatosan tesz, az véleményem szerint egy kutyakomédia. Ez méltatlan, egyáltalán azért, mert azokat az embereket, akiket megneveznek, azokkal szemben méltatlan helyzetbe hozzák õket. Köszönöm szépen.

Ez is benne van, ez is benne van. Köszönöm szépen. Ez is benne van ebben a históriában. Itt van már a következõ telefonáló? Halló? Itt van? Jó estét?

Jó estét kívánok, Stadler Mari vagyok. Szeretnék egy pár szóval hozzászólni ahhoz, ami itt a téma, aztán van egy saját problémám is. Elõször is ez a koalíció. Az utolsó fillérig ki fogják a pénzt csavarni, nem lesz koalícióbomlás, a pénzre van szükségük, és nem hiszek benne, hogy bármilyen erkölcsi megfontolásból szakadna a koalíció. Az új MDF-rõl az a véleményem… Tehát nem új, a lakiteleki új összejövetelrõl, hogy amennyiben a Fideszt támogatják - márpedig abszolút úgy néz ki -, akkor a szeretet és összefogás jegyében ez jó lesz. Sajnáljuk, hogy… Remélem, hogy majd Dávid Ibolyáék is észhez fognak térni. A benzinárról meg az a véleményem, hogy sajnos itt is megmutatkozik, hogy alkalmatlan a dumakormány, alkalmatlanok, és be kéne hogy lássák, de hát ez egy lehetetlen dolog.

Önként belátni nem nagyon fogja sosem a hatalom…

Az én saját hozzáfûzni valóm a dolgokhoz az, hogy figyeltem a múltkor a Nap-keltében, hogy Ferenczi Krisztina Önt egy üzleti embernek állítja be - nyilvánvaló, hogy az is -, de hogy ebbõl biztosak vagyunk, hogy nem üzleti ügyet akar csinálni. Mi úgy tekintjük - keresztény polgárok -, hogy Ön a tékozló fiú, aki hazatért, végre, ugyanúgy, mint ahogy Kerényi is egy tékozló fiú volt, aki végre itt jól érzi magát, és az Ige úgy mondja, hogy ha megtértél, akkor teremjél megtéréshez méltó gyümölcsöket. Mi ezeket a gyümölcsöket látjuk, és most szeretném letesztelni Önt, olyan formán, hogy nemsokára három éve lesz, hogy Orbán Viktor itt a Kossuth téren meghirdette a szeretet és összefogás estéjét. És mi, polgári körök ebben a tudatban és ebben a szeretetben jöttünk össze. Tapasztalja-e ezen az oldalon, hogy Önt szeretettel fogadják? Ezt szeretném, hogy leteszteljük. Én azt gondolom, hogy a politikába hiteles emberek kellenek. Orbán Viktor hiteles. Nekem egy 63 pontos leltár van a birtokomban, amit most minden úton terjesztek, tehát igenis…

Hát akkor legyen olyan szíves, és hozzám is juttassa el, majd legyen kedves, a Hírtelevízió címére, és akkor felolvassuk, és megbeszéljük. Nagyon szépen köszönöm a hívását. Várom akkor ezt az anyagot és a 63 pontot. Csókolom a kezét.

Nagyon szívesen, a KO-n keresztül… Viszonthallásra, minden jót!

Itt összejött azért néhány kérdés, amire talán, úgy gondolom, hogy illik reagálni. Az egyik, amiért én nagyon izgalmasnak és érdekesnek tartom ezt a benzináremelés-ügyet. Nem tudom, kíváncsian vártam, hogy a betelefonálók hallották-e azt a félmondatos megjegyzést vagy eljutott-e a gondolkodás szintjéig az a félmondat, amit a MOL a közleményében elõadott, nevezetesen az, hogy ennek az áremelésnek most az egyik oka az, hogy elkezdett gyengülni a forint. Hát álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk el egy kicsikét. Hónapok óta ez a rablómese megy, hogy az a magyar gazdaság nagy baja - persze néhány embernek lehet hogy baj, persze, mindenekelõtt a nagy exportõröknek lehet hogy ez okoz gondot -, hogy a forint erõs. Tessék megnézni. Egy halvány kis csökkenésre, egy halvány kis csökkenésre hogyan reagált a nemzeti olajtársaság. Csak egy picit gyengült a forint, és tessék megnézni, hogy ez rögtön utoléri az áremelkedésben azokat a mindennapi embereket, minket, akik élünk, jövünk, a mentõsöket, a közlekedõ embereket, a fuvarosokat, a pékeket, a kenyérszállítókat, akik a mi mindennapi életünknek a részét, értelmét alkotják; tessék megnézni, hogy azon nyomban nagyon komoly mûködési zavarokat jelent ez a kereskedelem, az árutermelés egy csomó olyan szférájában, ami a mi mindennapi életünkhöz szükséges. Tehát tessék észrevenni, hogy ez a most roppant divatos duma az erõs forint átkáról, ami persze, mondom, bizonyos nézõpontból és bizonyos érdekek felõl nyilván lehet hogy okoz nehézséget, hát mondjuk erre persze hatékonyabb termeléssel és jobb áruval kellene reagálni. Egy dolog biztos, hogy az erõs forint a szegény embernek, a csórónak, az egyszerû embernek jó, a gyenge forint viszont rossz. Az rögtön meg fog jelenni a mindennapi fogyasztói kosarunkban. A másik dolog, amit említeni szeretnék, ez a Demokrata Fórum és MDNP ügye. Ez azért roppant tanulságos és érdemes erre odafigyelni, mert higgyék el, azt hiszem, hogy a 15 év errõl már elég árulkodó módon beszélt - hogy ezzel a képzavarral éljek, elnézést -, a pártok, a politikai struktúrák, a pártosodás nem aszerint alakul, hogy mondjuk egy titkos politikai tervezõ asztalnál a különbözõ pártok boszorkánykonyháiban a nagy machinátorok mit képzelnek a világról, meg hogy akarják elképzelni egy adott országban a pártosodás jellegét. Nem azért lett kétpólusú a magyar politikai rendszer, mert Orbán Viktor bûnös módon néhány összeesküvõ társával úgy döntött, hogy most akkor az egész jobboldalt besöpri önzõ módon maga alá. Az emberek azért nem birkák, nem így mennek. Itt nekem meggyõzõdésem, hogy ennek a kétpártosodásnak, jelen viszonyok között, alapvetõ társadalmi, belpolitikai okai vannak. És ez az ok, minden ok, ha úgy tetszik, visszavezethetõ egy végsõ okra, itt és most Magyarországon, arra a végsõ okra, hogy a rendszerváltás meglehetõsen furcsa módon zajlott le. És egyik oldalon összeálltak, összetömörültek azok a társadalmi csoportok, rétegek, amelyek az elõzõ rendszernek is kedvezményezettjei voltak, és a rendszerváltás után létrejött kapitalista rendszernek, jelen világunknak is a kedvezményezettjei. Amit néhányan úgy szoktak elõadni, hogy a politikai hatalmat át tudták menteni gazdasági hatalommá és a többi, és a többi, és a többi. Hozzáteszem azt, hogy ez az elit még ráadásul rendelkezik egy speciális tulajdonsággal, nevezetesen azzal, hogy képtelen kompromisszumot kötni. Mert azért zárójelben tegyük hozzá, hogy a rendszerváltásokra az a jellemzõ, hogy mindig az elõzõ rendszerek kedvezményezettjei is át szoktak azért jutni a tû fokán, és nem szokott teljes elitváltás lenni egyetlen rendszerváltás alkalmával sem, akkor sem egyébként, hogyha forradalom van. A nagy francia forradalom idején is mondjuk néhány emblematikus figurát ugyan lefejeztek, de az egyszerû népet vitték a guillotine alá, és az ancien régime azért túlélte. Na most a másik oldalon pedig az elmaradt, elsikkasztott rendszerváltás okán a másik oldalon a Fidesz körül, Orbán Viktor körül, ha úgy tetszik, azok kezdtek el csoportosulni, akik az elõzõ rendszernek is kárvallottjai voltak, és ennek a rendszerváltásnak sem kedvezményezettjei. És miután ez a képlet ilyen egyszerûvé vált és ilyen kétpólusúvá vált, ezért lett a magyar politika is kétpólusú, és amíg ez a játszma nincsen lejátszva, én azt gondolom, hogy addig ez a két pólus meg is fog maradni, és a 2006-os választásoknak éppen az a tétje, hogy az elõzõ rendszer kárvallottjai, politikai és gazdasági kárvallottjai és a jelen rendszer politikai és gazdasági kárvallottjai között egy olyan politikai egyensúly jöjjön létre, ahol a kárvallottak azért legalább hasonló sanszokat kapnak a társadalomban, gazdaságban és a politikában, mint a nyertesek. Köszöntöm a következõ telefonálót, jó estét kívánok. Üdvözlöm. Tessék mondani!

Jó estét kívánok, üdvözlöm! Nézze, uram, ez nagyon szép és nagyon jó, amit Önök elmondanak, és az egész jobboldal és baloldal úgy, ahogy van. Ez a lakiteleki csoport, aki anno, annak idején alakult, ez arra kötött szövetséget, hogy kirabolja és kizsákmányolja a népet teljes mértékben, és nem az egyszerû, szegény, csóró emberekért van. Nézze, nagyon szép errõl beszélgetni, nagyon jó. Ön, amikor szocialista volt, mit tettek ezért a népért, az Orbán Viktor-féle vezetette csapat mit tett ezért a népért? Nem gondolják, hogy kicsit nevetséges és kabaréba játszódók azok a sztorik és azok a történetek, amiket Önök elmondanak? Nem lehetséges az, hogy ezt az egészet anno, annak idején a CIA hozta létre a társszervével a magyarországi rendszerváltást? Itt nem beszélünk olyan dolgokról, hogy Magyarország milyen szerepet játszott a romániai forradalomban, milyen szinten szállították ki anno, annak idején a fegyvereket Medgyessy Péter vezetésével és Németh Miklós vezetésével. Egyszerûen akkor már eladták magukat az amerikaiaknak, és az amerikaiak szája íze szerint történt meg a rendszerváltás. Nem gondolják Önök azt, hogy egyre nevetségesebb helyzetbe teszik ezt a magyar népet és beszélnek össze-vissza, azt sem tudják, uram, hogy hogy eszik a politikát, és mint kellene tenni ennek az országnak. Nézze, egyszerûen nevetséges.

Köszönöm szépen. Köszönöm. Hála a jó Istennek vannak olyan okosok, mint Ön is például, akik tudják, hogy hogy eszik a politikát. Az a véleményem, hogy mondja el. Ahol tudja, minden alkalommal mondja el. A helyzet értelmezésérõl szóló verziók, hogy ki mit gondol a politikáról, milyen elképzelései vannak a jövõrõl, milyen elemzésekre jutottunk a múltat illetõen, én úgy hiszem, hogy ebben is egyfajta verseny van a nyilvánosságban. Én úgy gondolom, hogy ezzel a koncepcióval, amit Ön itt most elmondott, hogy itt a CIA szervezett meg mindent, ezt el kéne mondani és meg kéne méretni a közvéleményben. Lehet, hogy van ebben némi igazság. Annyi igazság mindenképpen van, hogy az biztos, hogy a CIA-hoz hasonlóan nagyon sok titkosszolgálat itt volt Európában. Várom Önöket a híradó után. Köszönöm szépen.

* * *

Csintalan Sándor: Csókolom, remélem, itt vannak még. Örülök mindenesetre, ha maradtak, és köszöntöm azokat is, akik esetleg most kapcsolódtak be a mûsorba. Három ügyrõl próbálunk beszélgetni, a köztársaságielnök-választásról, a benzináremelésekrõl és a Demokrata Fórum és a Demokrata Néppárt újraegyesülésérõl. Egyébként hadd mondjam el Önöknek, megpróbáljuk színesíteni ezt az egész históriát, ami a KO körül van, próbálunk hét közben is kapcsolatban lenni. Végzünk egy közvélemény-kutatást is a stop.hu internetes portálon, „Csintalan kérdések” címmel lehet minden héten majd szavazgatni bizonyos aktuális politikai ügyekrõl. E héten is megpróbáltuk megjósolni, hogy vajon lesz-e koalíciós szakadás a köztársaságielnök-jelöltbõl, a válaszadók 10 százaléka mondta azt, hogy igen, 69 százaléka azt mondta, hogy nem, úgyhogy jellemzõen úgy látszik, hogy az emberek tényleg úgy gondolják, hogy ez a história egy ilyen mûbalhé. Én meg azért még egyszer esetleg azok kedvéért, röviden ugyan, akik nem látták az elsõ részt, azért el szeretném mondani, hogy meg vagyok arról gyõzõdve, hogy a dolog azért ilyen bonyolult, mert Gyurcsány egy személy szerint tõle függõ köztársasági elnököt szeretne arra az esetre, ha 2006-ban lesznek, akik mondjuk megválasztják õt, és hatalomra emelik, és mondjuk létrejön a második Gyurcsány-kormány. Tehát itt nem babra megy a játék, itt egy olyan köztársasági elnököt akarnak, aki adott esetben, hogyha a Gyurcsány-kormány programja megvalósul, amihez képest Bokros Lajos egy pályakezdõ neoliberális - érdemes olvasni a sajtóban, hogy miket tervezgetnek egy Gyurcsány-kormány esetére -, akkor egy olyan köztársasági elnök kell, aki nem fog alkotmányos aggályokat fölvetni az állam, a jóléti rendszerek, a társadalombiztosítás felszámolása kapcsán. Köszöntöm a következõ telefonálónkat, jó estét kívánok! Halló! Üdvözlöm.

Jó estét kívánok! Komoróczky Gábor vagyok. Azt szeretném kérdezni, Csintalan úr, hogy most, amikor a benzinár most már szintén a lélektani küszöböt érte el, ez még anno, 1990-es években, hogy valaki tisztán el tudná-e mondani ennek a taxis blokádnak a történetét. Ön akkor benne volt a politikában. Azt hiszem, hogy Ön mindent tud errõl A-tól Z-ig, hogyha nagy vonalakban ezt körvonalazná ezt a dolgot, mert én úgy veszem észre itt, Budapesten, hogy egyre jobban olyan hangulat kezd kialakulni, ami már efelé viszi az autós társadalmat. A másik pediglen, csak egy megjegyzésem még, hogy mi a véleménye… Vagy kérdésem volna a véleményérõl, hogy mi a véleménye arról, hogy amikor pénteken a megboldogult pápát eltemették, akkor utána még szombaton is az egész világ mondjuk gyászban volt, míg Gyurcsány úr hazajött, és rögtön belevetette magát a politikába. Milyen gyomra van ennek az embernek? Köszönöm szépen.

Jó. Köszönöm szépen. Köszönöm. Üdvözlöm a következõ telefonálót. Hoppá, elment. Na jó, amíg meglesz a következõ telefonáló, addig a taxis blokádról. Az a helyzet, hogy noha én a Köztársaság téren voltam már akkor, amikor a taxis blokád volt, és ott dolgoztam, ott voltam a szocialista párt akkori apparátusában munkatárs, és noha nem volt komoly politikai befolyásom még akkor, de hát az apparátus kicsi méretei és az akkori helyzet miatt végül is ott mindenki részt vett az akkori döntésekben. El kell hogy mondjam, hogy különösebben nagy titkot én nem tudok elárulni, de talán az akkori volt kollégáim sem nagyon, akikkel együtt ültem a Köztársaság téren, mert az akkori szocialista párt egy jellegzetes tulajdonsággal bírt. Az egyik az az, hogy a politikai befolyása a nulla környékén volt, a másik az az, hogy nem is nagyon érdekelt senkit, tehát a sajtót sem - akár hiszik, akár nem, egyetlenegy darab újságíró ült az aulában -, senkit nem érdekelt, hogy a szocialista párt mit kavar vagy akar-e kavarni valamit a taxis blokád környékén, és igazság szerint nem is kavartunk. Volt vita a szocialista párton belül is, tény, hogy kimenjünk vagy ki kell-e menni vagy próbáljuk meg mozgósítani azt a néhány embert, akire nekünk egyáltalán befolyásunk volt, hogy kimenjenek a blokádra, ha úgy tetszik. Meg azt talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a szocialista párt kezdeményezése volt, hogy a köztársasági elnököt fölkérjük ebben az ügyben arra, hogy próbáljon közvetíteni az érintett felek között, és ez, azt hiszem, nem volt egy nagyon buta javaslat. Na, a lényeg a lényeg, hogy mi nem avatódtunk be a nagy titkokba, nem állt velünk szóba akkor még senki, ilyenformán sajnos én is csak olvasmányélményeimbõl tudnék dolgokat mondani a taxis blokád kapcsán. Lehet hogy kellene már mostanában vagy érdemes lenne most már egy mûsort esetleg ennek a témának a feldolgozására szervezni. Nem tudom, ezt majd végig kell gondolni. Köszöntöm sok szeretettel a következõ telefonálót. Halló, jó estét kívánok! Parancsoljon!

Jó estét kívánok! Fajta János vagyok Litérrõl. Egy negyvenhat éves vállalkozó vagyok. Nagyon örülök, Csintalan úr, hogy végre újra láthatom a televízióban. Megmondom õszintén, hogy én teljes mértékben pártfüggetlen ember vagyok, mindamellett, hogy valamilyen szinten az apparátusban benne vagyok, tehát képviselõként dolgozom, de teljesen pártfüggetlenül. Egyet azért szeretnék megkérdezni Öntõl, azt, hogy mi volt az oka annak, hogy Ön kilépett az MSZP-bõl? A másik pediglen az, hogy igazából mondja meg nekem azt, hogy miért van az, hogy ebben az országban a vezetés, bármikori vezetés bármikor soha nem a saját nemzetének, népének akar megfelelni, miért mindig másnak? Miért van az, hogy nekünk egyszer a Szovjetuniónak a hátsó felébe kell nyalnunk, egyszer az amerikaiaknak… már elnézést, ez nagyon csúnya volt így, nem így szerettem volna.

Elnézést kérünk.

De nagyon elszomorító számomra, hogy soha nem a saját embereinknek vagy a népünknek, azoknak az embereknek, akik ezt az országot létrehozták, akik ezt az országot fenntartják, akik gürcölnek, ez az egyik fele. A másik, a benzinárakról egy mondatban, ha lehetne. Mondta itt a mûsor elején, hogy arra hivatkoznak, hogy erõs a forintunk. Hát ha erõs a mi forintunk, akkor az osztrákoknál 500 forintnak kéne hogy legyen a benzin, ezzel szemben õnálunk 230 forint. Szóval nevetségesnek érzem ezt, mert a vásárlók a mi hátunkon verik el a port, mert azt mondják, hogy mindent drágán adunk, mindig fölárral dolgozunk, de nem látják szegények azt, hogy mi micsoda terheket kapunk. Kisvállalkozásról beszélek természetesen. Ez azt jelenti, hogy mi az energiaköltségek háromszorosát fizetjük egy átlagos emberének, meg mindenben ugyanez így tagozódik. Nagyon szomorú számomra, hogy így kell éljek egy országban, most el kell hagyjam a saját országomat, nevetséges, hogy - most így mondom - emigrálnom kell, egy idegen országba elmegyek szolgának, hogy meg tudjak élni majd itthon. Míg a mi országunkba jönnek be olcsóbb munkások. Valahogy úgy nem értem. Ha valamit tudna errõl, nagyon szépen megköszönném. Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen. Köszönöm. Üdvözlöm a következõ telefonálót. Halló, jó estét. Jó estét, csókolom.

Jó estét kívánok. Azt szeretném mondani Önnek… halló? Hall engem? Vagy hányan vagyunk a vonalban?

Ön van, meg én. Kettesben vagyunk.

Jó. Nagyon jó. Azt szeretném mondani Önnek, hogy a szocialisták talán nem tudják, mit jelent angolul az a szó, hogy szili. Finoman mondva hóbortos, csúnyábban fordítva: ostoba. Na de nem is ez a lényeg. Mint nõ, megjegyeztem, hogy a hölgy nem tud viselkedni. Amikor a japán császári pár itt volt, és a hölgy velük szemben ült, szétdobta a lábait, éppen hogy a bugyigója nem látszott ki. Most pedig a pápai gyászmisén mindenki sötétbe öltözött, de a hölgy világos kabátban virított. Ugye ezt Önök is látták.

Õszintén szólva én nem…

Különben a bal keze sztoriját mindenki ismeri, de én azt szeretném tudni, hogy hány nyelven beszél a hölgy? Mert a XXI. században mégis kellemetlen volna látni egy ilyen magyar köztársasági elnököt, hogy a háta mögött suttogjon a tolmács. Lesz szíves megmondani, hogy ha tudja, hogy hány nyelven beszél a hölgy?

Ön ezek szerint nem szereti Szili Katalint… Jó. Köszönöm szépen.

Én is köszönöm.

Köszönöm szépen. Halló?

Én vagyok a vonalban?

Igen. Parancsoljon, mondja. Tessék mondani.

Kérem szépen, azt szeretném megkérdezni Csintalan úrtól, hogy a köztársaságielnök-választásnál miért nincs a névsor között a Szûrös Mátyás neve?

Õ hívott föl telefonon.

Ezt szeretném megkérdezni. Mert szerintem õ volna erre a legalkalmasabb, erre a méltóságra, a következõk miatt. Nem kompromittálta magát 1956-ban, nem privatizált magának a nemzet vagyonából milliárdokat pipabagóért, baloldali elkötelezettségû, de nyitott a másképpen gondolkodók felé is, alkalmassá teszi õt erre a méltóságra a megjelenése, a mûveltsége, a diplomáciai tapasztalata, és nem utolsó sorban õ már volt a rendszerváltás idején ideiglenes köztársasági elnök, és úgy tudom, annak idején az idõs Bush elnök is szívesen találkozott vele.

Nagyon szépen köszönöm.

Végezetül, de nem utolsó sorban õ a nemzet megtartó erejébõl, a parasztságból emelkedett ki. Személye garancia lenne a határon belül és kívül élõ magyarság összefogására is.

Köszönöm szépen a javaslatot. Az az egy baj van ezzel, hogy nem Ön, meg nem én vagyunk abban a helyzetben, hogy javasoljunk köztársasági elnököt. Ez egy abszolút pártelvû történet Magyarországon. Az Alkotmány és az Országgyûlésre vonatkozó törvények, a köztársasági elnökre vonatkozó jogszabályok úgy határozzák ezt a történetet meg, hogy a Parlament, ezen belül, ebbõl adódóan a pártfrakciók, szûkebben mindig ötven képviselõ állhat össze és javasolhat köztársasági elnököt, abban az esetben, amikor mondjuk a választás sorra kerül. Na de mindebbõl nyilvánvalóan következik, hogy a Parlamentbe bejutott pártok lesznek azok, akik jelölnek, és sikeres jelölést az fog tudni produkálni, aki a parlamenti többséget ehhez biztosítani tudja. Én úgy gondolom, hogy ebben az országban egyébként sok olyan ember van, akik a pártoktól és a pártok ismeretétõl teljesen függetlenül akár ha alkalmas is lehetne arra, hogy ennek az országnak jó köztársasági elnöke legyen, így mondjuk például valószínûleg Szûrös Mátyás is egy megfelelõ köztársasági elnök lehetne. De ebbõl a pártelvû választásból, aminek azért van egy logikája, ebbõl a pártelvû választásból az következik, hogy azok javasolnak, akik bent vannak a Parlamentben. Na most Szûrös Mátyás ma nem élvezi a Parlament többségének a népszerûségét, hiszen - velem együtt - renegátként tekintenek rá, és az nem várható attól a politikai többségtõl, amelyik ilyen látványosan nem szereti Szûrös Mátyást, hogy jelölje õt köztársasági elnöknek. Ettõl függetlenül egyébként lehetne még akár választani jó jelöltet is, de ahogy itt próbáltam érzékeltetni, meg vagyok arról gyõzõdve, hogy ez a meccs nem elsõsorban arról szól, hogy ki a megfelelõ köztársasági elnök, és szomorúan kell tudomásul vennem, hogy ez az oligarchia [= a kizsákmányolók kis csoportjának (az arisztokratáknak vagy a nagytõkéseknek) politikai és gazdasági uralma], amelyet Gyurcsány Ferenc személyében is reprezentál, és amelyik lenyúlta a magyar baloldalt jelen állás szerint, lenyúlta a szocialista pártot is - veszem tudomásul szomorúan -, ennek az oligarchiának a sajátos érdekei nem esnek egybe ebben a formában, ha úgy tetszik, a nemzet érdekeivel, kizárólag az motiválja, hogy a saját kormányzásának minél nyugalmasabb alkotmányos körülményeket - és most az „alkotmányos körülmények”-et idézõjelben mondom - tudjon biztosítani. Üdvözlöm a következõ telefonálónkat. Parancsoljon.

Jó estét kívánok. Én Izing Antal vagyok, és azt szeretném megkérdezni Csintalan úrtól, hogy hallott-e a kõbányai szocialista alapszervezet taglétszámduzzasztásáról, olvasott-e errõl, mit szól a jelenséghez? És a kérdésem még az, hogy Ön szerint mi a különbség az MSZP és az MSZP KFT. között?

Köszönöm szépen. Köszönöm. Halló? Jó estét kívánok, parancsoljon!

Jó estét kívánok. No, tehát vidéki tanár ember vagyok, és nekem az a gyanúm vagy az az érzésem, benyomásom, ahogy így a világot járom, hogy utána, mikor az ember hazajön, akkor azt látja, hogy Magyarország borzasztóan rossz állapotban van, nagyon-nagyon le van romolva. Ezt nagy fájdalommal látja az ember, amikor hazajön. Úgyhogy egy kicsit az az érzése az embernek, hogy miközben tehát látja ezt a nagy arányú leromlást, ugyanakkor látja, hogy mi folyik a politikai közéletben, hogy a politikai vezetõk réteg - fõképpen a kormányon lévõk - mint hogyha nem lennének tisztában a reális helyzettel. Tehát nem egészen érti az ember, hogy mi örömük van abban, hogy egy olyan országot kormányoznak vagy uralnak - most mindegy, melyik kifejezést használjuk -, amelyik ilyen borzasztóan rossz állapotban van. Tehát az embernek az a benyomása, hogy ott valami súlyos pszichológiai, esetleg pszichiátriai probléma is lehet. Na most viszont van egy emlékképem - tudom, hogy ez a mûsor nem Önrõl szól -, de van egy emlékképem. emlékszem, már tíz éve talán, amikor, benn jártam a városban, Budapesten, és hirtelen egy nagy sötét színû Saab, talán 9000-es kanyarodott föl abszolút szabálytalanul a járdára, és Ön szállt ki belõle, lóbálva a kulcsot, ami azért volt feltûnõ nekem, mert egyrészt szabálytalanul parkolt föl, másrészt pedig egy olyan autót venni akkoriban, hát ahhoz nagyon-nagyon sok pénze kellett legyen az embernek. No, hát ez a két megjegyzésem lenne röviden.

Köszönöm szépen. Az ország állapotáról, ez egy érdekes dolog, nagyon sokan mondják, fõleg azok a szülõk, akiknek a gyermekei elmentek az utóbbi idõben elmentek külföldre iskolába, egyetemre, dolgozni vagy hosszabb idõre elhagyták az országot - tegnap este is mesélt nekem valaki ehhez hasonlókat -, hogy amikor visszajönnek, akkor egyfajta megütközéssel élik meg, hogy a közállapotok romlanak, és hogy az embereknek rossz a komfortérzetük és rossz a hangulatuk. Nagyon nagy a csalódottság. Egyébként a mai telefonálók között is volt ilyen; akik végignézték a mûsort, talán emlékeznek arra, hogy az elsõ félidõ végén volt egy úr, aki betelefonált, és arról értekezett, hogy ez az egész a CIA összeesküvése. Én azt gondolom, hogy az ilyen elméletek mögött is mindig a kétségbeesés vagy az értetlenség munkál, az indulatok mögött is mindig a kétségbeesés vagy az értetlenség munkál. A Saabra visszatérve: nem akarok ez elõl kitérni, az hivatali autóm volt, egyébként azért nem egy olyan nagy durranás egy ilyen autó, azzal együtt, hogy én nagyon szerettem és nagyon jó, az akkori ügyvezetõ alelnökként a szolgálati autóm volt, és hogyha szabálytalanul parkoltam, akkor bocsánatért esedezem. Ez még mostanában is elõ szokott fordulni, nem csak velem, másokkal is - elég csúnya dolog, szó se róla. Mindenesetre a párt állapotáról… majd egyszer erre szakítsunk idõt. Én nagy szomorúsággal veszem tudomásul, hogy a szocialista párt elkezdett kisgazdásodni, de ennek az elõzményei elég messzire vezetnek. Benne van ebben az is, hogy Magyarországon nincsenek tömegpártok - ilyenformán a szocialista párt sem tömegpárt -, és bizony ezek a kis, alacsony taglétszámú pártok hihetetlen módon ki vannak szolgáltatva ebben a választási rendszerben ráadásul, no pláne, mindenféle befektetõi akaratnak. Na de majd erre visszatérünk. Nekem most itt lejárt az idõm, a következõ hét végén, vasárnap nem találkozunk, mert én elutazom külföldre, de két hét múlva lelkesen várom Önöket szeretettel a képernyõ elõtt. Csókolom, viszontlátásra.