A Tisza-kormány bemutatta a legújabb listáját. Magyar Péter hivatalos Fcebook oldalán közzétett ötvennapos mérleg azonban hamar elbukik. A menün a valós tettek helyett inkább csupán üres ígéretek szerepelnek. Világos, hogy több a kommunikáció, mint a teljesítmény.
A marketing átveszi a valóság helyét, így a gyanútlan szavazókat a vezetés könnyen vezeti az orránál fogva.
Az eredmény. Az ígéret. Az örökölt folyamat. A benyomás.
Mert ami eredménynek van csomagolva, az gyakran csak ígéret. Ami saját érdemnek, az gyakran a múlt műve. Ami bizonyítéknak, az gyakran puszta hangulat. Menjünk végig a listán — tisztelettel, de éles szemmel.
AZ EREDMÉNY, AMI MÉG NINCS — csak ígéret
„Elindítottuk a valaha volt legerősebb korrupcióellenes küzdelmet, a Tisztítótűz műveletet.”
➤ Egy művelet „elindítása” még nem eredmény, hanem szándék — eddig egy nevet és egy új hivatal tervét ismerjük, nem egyetlen lezárt ügyet; a korrupció elleni harcot lezárt ügyek mérik, nem bejelentések.
„Rövidesen feláll a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal.”
➤ A „rövidesen feláll” a jövő idő bevallása: egy még meg sem született, ám máris rendkívüli jogkörökkel tervezett hivatal nem teljesítés, hanem ígéret — ráadásul olyan, amelynek hatalmát egyszer még jó lenne számon kérni.
„Elkezdtük feltárni a NER legnagyobb bűneit. Folyik a teljes átvilágítás.”
➤ „Elkezdtük” és „folyik” — a rendszerváltás óta minden kormány ezzel nyitott; a feltárást nem a bejelentés, hanem a jogerős ítélet teszi valóságossá, abból pedig egyelőre egy sincs.
„Elindítottuk az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának folyamatát.”
➤ Ezt 1990 óta nagyjából minden kormány megígérte, és egyik sem teljesítette maradéktalanul — a „folyamat elindítása” a legolcsóbb ígéret a magyar politikában, mert sosem kérik számon, hol akadt el.
„Megkezdtük a vagyonadó és az iskolakezdési támogatás bevezetésének előkészítését.”
➤ „Megkezdtük az előkészítést” — ennél óvatosabban már nem is lehetne fogalmazni: ez nem teljesített vállalás, hanem egy szándék szándéka, és a vagyonadónál még az is nyitott kérdés, pontosan kinek a vagyonát érintené.
AMI A MÚLT EREDMÉNYE — új címkével
„Az infláció évek óta a legalacsonyabb, a forint 5 éve nem volt ilyen erős.”
➤ Ez igaz — de egy 50 napos kormány nem fordít meg egy inflációs pályát: a májusi 1,8% és az erős forint a jegybank hónapokkal korábbi kamatpályájának és a nemzetközi folyamatoknak az eredménye; aki ezt a saját mérlegére írja, az kommunikációs szempontból ügyes, de oksági szempontból vitatható, amit állít.
„Jelentősen olcsóbb lett a magyar államadósság finanszírozása.”
➤ A hozamok esése a választás utáni piaci hangulat és a jegybanki pálya következménye — nem ötven nap kormányzati varázslata; a piac nem a kormányt jutalmazta, hanem a kedvêre való folyamatokat árazta.
„Az üzemanyag már jóval olcsóbb, mint a védett ár volt.”
➤ Az olaj világpiaci ára alapvetően nem kormányzati döntés eredménye — az iráni konfliktus enyhülésével mérséklődött a védett ár szintje alá —, ezért ezt kizárólag saját teljesítményként bemutatni félrevezető.
„Az országban rend, béke és biztonság van.”
➤ Nehéz hitelesen azt állítani, hogy egy ötvennapos kormány ezt önmagában a saját eredményeként könyvelheti el — a béke és a háborúból való kimaradás évek politikájának hozadéka, nem ötven napé; a kérdés mindig az: mi ebből az új érdem, és mi az, amit készen kapott?
A FÉLIGAZSÁG — ahol a fele hiányzik
„Megállapodtunk 6000 milliárd forint uniós pénz hazahozataláról.”
➤ Ha így is van, ebből eddig egyetlen forintot sem látott senki — és arról a beszámoló mélyen hallgat, mit ígért érte cserébe a miniszterelnök; a megállapodás nem utalás, és Brüsszelben semmi nincs ingyen.
„Visszatértünk Európába.”
➤ A „visszatértünk Európába” politikai szlogen, nem tényszerű állítás: Magyarország tegnap is Európa és az Európai Unió része volt, ahogy ma is — a „visszatérés” csak annak újdonság, aki összekeveri az országot a saját politikai marketingjével.
„Újraindítottuk a Visegrádi Négyek együttműködését.”
➤ A V4 működése mindig is a négy ország vezetőinek pillanatnyi érdekén múlt — a kérdés tehát nem az, hogy „újraindították-e”, hanem hogy ebből mennyi a magyar érdem és mennyi Varsó, Prága, Pozsony önálló döntése; az együttműködéshez ugyanis legalább négyen kellenek.
„Elértük, hogy százezer kárpátaljai honfitársunk visszakapja a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogait.”
➤ Ez ukrajnai jogszabály kérdése, amit Kijev a háború és az EU-csatlakozási nyomás közepette dönt el — a magyar diplomáciának lehet benne szerepe, de „elértük” helyett őszintébb volna megmondani, pontosan mit tett ezért a kormány, és mit hozott magával a nemzetközi helyzet.
„Megteremtettük a független és pártatlan közmédia feltételeit.”
➤ A „független közmédia” akkor lesz független, ha az lesz a következő kormánnyal szemben is — addig csak annyit tudunk, hogy a régi elfogultság helyét ki tölti be; a függetlenséget nem bejelenteni, hanem bizonyítani kell.
„Mindenki akadály nélkül gyakorolhatja a gyülekezési jogát.”
➤ A „mindenki” nagy szó: egy szabadságjog próbája sosem az, hogy a velünk szimpatizálók gyűlhetnek-e, hanem hogy azok is, akikkel a mindenkori hatalom nem ért egyet — majd akkor lássuk, igaz marad-e a mondat, ha kényelmetlenné válik.
„Betiltottuk a gyűlöletkeltő politikai hirdetéseket.”
➤ Szép cél — de ki dönti el, mi a „gyűlöletkeltő”? Ha a hatalom határozza meg, mit nem szabad mondani, az nem a gyűlölet vége, hanem a cenzúra kezdete szép csomagolásban.
A BENYOMÁS — amit eredménynek álcáznak
„Sokkal több felszabadult és mosolygós embert látni az utcákon.”
➤ Ez nem mérleg, hanem hangulatjelentés — a mosolyt nem lehet kimutatni, csak állítani; aki az „utcán látott mosolyt” teszi a teljesítménylista végére, az elismeri, hogy a végére már elfogytak a számok.
„A magyarok döntő többsége szerint jó irányba mennek a dolgok.”
➤ Az 50. napon még a mézeshetek hangulata szól — a „döntő többség” érzése minden új kormánynak kijár pár hétig; majd a 200. napon nézzük meg újra, amikor a számlát is ki kell fizetni.
Ötven nap után nem az a kérdés, történt-e valami. Hanem hogy külön tudjuk-e választani az eredményt az ígérettől, a saját teljesítményt az örökölt folyamatoktól, és a tényeket a benyomásoktól. Ha ezt nem tesszük meg, a politikai marketing észrevétlenül átveszi a valóság helyét.
A legtöbb sorhoz nem azt kellett mondani, hogy „hazugság”. Hanem hogy: ez még nem eredmény. És a kettő között van az egész különbség.
A jó kommunikáció nem pótolja a teljesítményt. Csak késlelteti a számonkérését.
Egy kormányt nem a miniszterelnök Fcebook megosztás alapján kell megítélni, hanem a bizonyítható eredményei alapján. A kettő nem mindig ugyanaz — és a mi dolgunk, hogy ne tévesszük össze őket.
