„Egy kormánytól független szervezet monitorozza, hogy megfelel-e a kórház, illetve az osztály a beteg igényeinek” – mesélte angliai tapasztalatait Hegedűs Zsolt, aki ortopéd sebészként egy manchesteri klinikán dolgozik. Szerinte egyértelműen azzal lehetne javítani a magyar betegellátás színvonalán, ha a minőségi mutatók nyilvánossá válhatnának, az intézményeket pedig a teljesítményük alapján finanszíroznák. Persze vannak más javaslatai is.
„Igenis jelentősen emelni kell a fizetéseket, a hálapénzt meg kell szüntetni, az korrupttá teszi a rendszert; meg kellene változtatni a társadalmi klímát a minőségi mutatókkal és a nyilvánossággal. Életpályamodell mindenképpen kell, és hogy prioritás legyen az egészségügy a kormányprogramokban a következő húsz évben” – mondta az ortopéd sebész.
Míg Magyarországon a GDP 4,7 százalékát fordítják az egészségügyre, addig ez az arány Csehországban 6, míg Szlovákiában 5,6 százalék – erre már a Miskolci Egyetem docense hívta fel a figyelmet. „Míg tavaly azt találtam, hogy 180 milliárd forinttal vagyunk nominálisan elmaradva a szlovák finanszírozástól, a legújabb számítás szerint már 300 milliárd forinttal” – állította Dózsa Csaba egyetemi docens.
A tanácskozáson a Magyar Kórházszövetség elnöke azt mondta: a júniusi 60 milliárd forintos adósságátvállalás dacára az év végére már a 37 milliárd forintot is meghaladta a kórházak adóssága. Velkey György szerint az egészségüggyel azért bántak mostohán az utóbbi 25 évben, mert nem hoz politikai hasznot.
„Sajnos politikailag reménytelen helyzet, hogy ciklusokban nem mérhető egy-egy beavatkozás, és én ennek is tulajdonítom, hogy a politika a rendszerváltás óta ilyen mostohán bánt az egészségüggyel” – emlékeztetett Velkey.
Több résztvevő is szóvá tette, hogy a betegek sok esetben indokolatlanul sok időt töltenek a kórházban, holott állapotuk nem igényli az ottani ellátást.
