A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak is van már oligarchája. Valaki egymillió forintot ajánlott fel a bevándorlás elleni kampány paródiájára. Összesen 29 milliót dobtak össze a szimpatizánsok. A parlamenti ellenzék labdába sem rúg a pénzversenyben, a kormány után a kétfarkú kutyák költenek legtöbbet plakátokra a népszavazási kampányban.
„Az ellenzéket nem is nagyon lehet szidni, mert nem nagyon létezik. A kormányt szidni sem szeretem én, mert már bőven utálják elegen a Fideszt. Nekem se időm, se kedvem, se energiám ezzel foglalkozni. Viszont úgy gondoljuk, hogy kormány legnagyobb hibája az, hogy az elmúlt másfél évben, nem tudom, hány tíz- vagy százmilliárdot költöttek arra, hogy az emberekből kihozzák a lehető legrosszabbat, a gonoszt. Nagyon érződik az országon, hogy elharapózott a gyűlölet. Szerintem ez ellen muszáj valakinek tennie valamit. Azt se bánnám, ha valamelyik párt már reagálna erre normálisan, de úgy alakult, hogy mi tudunk erre, úgy tűnik, reagálni” – mondta Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke.
Hülye kérdésre hülye választ! – hirdetik az ellenplakátok. A párt az MKKP érvénytelen szavazásra buzdít.
„A hírszerzésünktől ezt az információt kapom, hogy az egyik ellenzéki párt folyamatosan fikázza a kormánypártot, és marhára tudja, ott mit rontottak el, a kormánypárt meg azt, hogy ők mit. Ez az átkiabálunk a kerítésen stílus uralkodott el” – tette hozzá a pártelnök.
Vicces plakátok a 2018-as parlamenti választás kampányában is feltűnhetnek az utcákon, tereken.
– Ingyensör?– Ingyensört már osztottunk az egyik nagygyűlésünkön.– Űrállomás?– Űrállomás? Azt hamarosan elkezdjük, bérlünk egy kis telket, egy kis házat Felcsúton, és ott valóban megkezdjük az építkezés.– Miért pont Felcsúton?– Ez egy méltatlanul elhanyagolt település, ahova semmi pénz nem megy.
Más országban volt már példa arra, hogy a választók komolyan vettek egy-egy alternatív pártot. Izland fővárosában egy viccpárt jelöltjét választották polgármesterré 2010-ben. Lengyelországban pedig a sörkedvelők pártja jutott be a parlamentbe. Igaz, nem mostanában, hanem 1991-ben, a rendszerváltozás idején.
