A „labancok” politikai játszmája: Miért támogatja a Tisza Pártot a silány utat építő Strabag?

Van az a pont, amikor a diplomatikus udvariaskodás már nemcsak felesleges, de egyenesen káros. Lázár János építési és közlekedési miniszter pontosan érezte, hogy ez a pont eljött az M30-as autópálya botránya kapcsán. A tőle megszokott, sallangmentes alföldi őszinteséggel foglalta össze a helyzetet: „Az igazság az – és úgy mondom, ahogy felénk szokták –, hogy a Strabag át*aszott bennünket!”

Ez a mondat – bármennyire is szokatlan egy minisztertől – nem egy indulatos kirohanás. Ez egy hideg, tényalapú diagnózis egy olyan multinacionális cég viselkedéséről, amely a pofátlanságot új szintre emelte.

1. A pofátlanság anatómiája: hiba, ígéret, árulás

Nézzük a tényeket, ahogyan a józan ész diktálja!

• A tény (silány munka): Az osztrák Strabag 180 milliárd forintnyi magyar adófizetői pénzért megépít egy autópálya-szakaszt.
• A tény (a bukás): Az út alig két és fél évvel az átadás után kritikusan megsüllyed, életveszélyessé válik, le kell zárni.
• A tény (az ígéret): A cég elismeri a hibát, és megígéri, hogy a 4-5 milliárdos garanciális javítást elvégzi 2025. október 31-ig.
• A tény (a cserbenhagyás): A határidő lejárt. Az út zárva maradt.

Ez önmagában is botrányos. Egy globális cég, amelyik ennyire semmibe veszi a saját szerződéses kötelezettségét és a magyar autósok érdekeit, megérdemli a nyilvános megszégyenítést. De a történet itt válik igazán gyomorforgatóvá.

2. A „gyarmatosító” politikai játszmája: a Tisza Párt a háttérben

Lázár János nem állt meg a műszaki hibánál, hanem rávilágított a háttérben zajló politikai játszmára. A miniszter szerint a Strabag nemcsak késlekedik, hanem aktívan beavatkozik a magyar belpolitikába azzal, hogy „pénzzel és közvéleménykutatások megrendelésével” támogatja a Tisza Pártot.

Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a „gyarmatosító” magatartás fogalmát

Lopni és csalni: A Strabag felveszi a magyar adófizetők pénzét, silány munkát végez, majd amikor számon kérik, nem siet a javítással.

A rendet megbontani: Ahelyett, hogy teljesítené a kötelességét, inkább finanszírozza azokat az erőket (Tisza Párt), amelyek a számonkérő kormány megbuktatásán dolgoznak.

Ez a pofátlanság csúcsa. A Strabag azt hiszi, hogy Magyarország egy gyarmat, ahol egy külföldi cégnek joga van nemcsak rosszul dolgozni a mi pénzünkből, de még meg is mondani, ki vezesse az országot. Szégyen, hogy nekik „fontosabb Magyar Péter, mint azok az emberek, akik az M30-as autópályát használni akarják.”

3. A józan ész válasza: „húzzanak el ebből az országból!”

Lázár János fenyegetése („meglátjuk, megérte-e ez a Strabagnak”, „szórakozik velem”, „húzzanak el”) az egyetlen logikus és a nemzeti érdeket védő válasz erre az arroganciára.

A miniszter nem a vitát keresi, hanem a józan ész és a magyar adófizetők nevében tesz rendet. Egy olyan „pénzéhes, gyarmatosító, libsi” vállalatnak, amelyik ennyire semmibe veszi a partnereit és nyíltan beavatkozik a belpolitikába, nincs helye a magyar piacon. Ahogy a miniszter a GYSEV ügyében is megmutatta („labancok leverve!”), a nemzeti kormánynak megvannak az eszközei, hogy érvényesítse a magyar érdeket a külföldi arroganciával szemben.

Konklúzió: Az M30-as botránya sokkal több, mint egy építőipari hiba. Ez egy erkölcsi és szuverenitási teszt. A Strabag viselkedése leleplezi azt a gyarmatosító mentalitást, amellyel egyes nyugati cégek és a mögöttük álló brüsszeli elit viszonyul Magyarországhoz. Lázár János nyers, de őszinte kiállása pedig azt mutatja: ennek a korszaknak vége. Aki szórakozik a magyar kormánnyal és a magyar emberekkel, az súlyos árat fog fizetni.

Fotó: Építési és Közlekedési Minisztérium / Facebook

Olvassa el kiemelt elemzésünket is: A politikai piromán esete: Hogyan lehet „emberséges országot” építeni egy kanna benzinnel? Lebilincselő elemzés a képmutatás logikájáról és a gyűlöletkeltés valódi céljáról. Tovább a cikkre...