A héten körbejárta a hazai médiát a hír, hogy az Európai Parlament által megszavazott Gwendoline Delbos-Corfield-jelentés szerint Magyarország nem demokrácia többé, és ezzel nagy veszélybe kerültek az európai uniós források, a hazánknak járó pénzek akár hetven százalékát is zárolhatják. Azt azonban egyik médium sem igyekezett hangsúlyozni, hogy az uniós források lehívhatóságáról szóló egyeztetésekben Brüsszelt nem a Parlament, hanem a bizottság képviseli, amely három különböző eljárásban fog végül döntést hozni vagy ajánlásokat megfogalmazni – olvasható a Vg.hu cikkében.
Az EP nyomásgyakorlása
Ahogy azt a lapunknak bizottsági körökből is megerősítették, mindhárom eljárásban érzik az EP részéről a nyomást, emiatt nagyon precízen és teljes mértékben szakmai alapon, támadási felületet nem hagyva kell dolgozniuk. Abban is egyetértettek, hogy ezek a források nem arra lettek kitalálva, hogy végül elvonják őket, és azok a megszólalások, melyek akár egyes biztosok, akár EP-képviselők, akár a magyar kormány részéről a saját szavazóbázisuk felé szólnak, csak hátráltatják és nem elősegítik a konstruktív párbeszédet Budapest és Brüsszel között.
A három futó eljárásba elvileg nem szólhat bele az Európai Parlament,
azonban azzal, hogy az Európai Bizottság elnökének szokásos évértékelő beszédének napjára, valamint a hazánkkal szemben zajló kondicionalitási mechanizmusokat ellenőrző eljárás lejárta előtti hétre időzítették Magyarország elítélését, nyomást helyeztek a bizottságra, hogy vonja el a nekünk járó forrásokat.
Jogállamisági eljárás
Ezt az Európai Bizottság a kondicionalitási feltételek vizsgálatának keretében tehetné meg, melyet a sajtó előszeretettel hív jogállamisági eljárásnak, és amely április 4-én indult hazánkkal szemben.
Ez a procedúra nem konkrét források odaítélhetőségéről dönt,
hanem a bizottságnak egy olyan költségvetési jogalap alapján indított eljárása, ami vizsgálja a magyarországi jogszabályok európai uniós jognak és értékeknek való megfelelőségét. A bizottság itt először ajánlásokat fogalmaz meg a tagállammal szemben, amely reagálhat arra, és amennyiben a biztosokból álló kollégium úgy ítéli meg, hogy az adott tagállamban sérülnek az uniós értékek, úgy korrekciós javaslatokat fogalmazhat meg a tagállami állam- és kormányfőkből álló tanácsnak. Ezek járhatnak az uniós pénzek folyósításának felfüggesztéséről, vagy ellenkező esetben megszüntetik az eljárást.
Jelenleg itt tartunk most, a magyar kormány kommunikációja szerint a bizottság minden kérését teljesítettük. Ezt a bizottsági forrásaink nem erősítették meg, azonban kiemelték, hogy napi szintű, nagyon konstruktív egyeztetések vannak a magyar kormánnyal.
A bizottságnak szeptember 22-ig döntést kell hoznia abban, hogy az eljárás lezárása vagy a tanács előtti folytatása mellett foglalnak-e állást. Valószínűleg az utóbbira kerül sor, azonban csupán azért, hogy megnézzék, a magyar ígéretek valóban megvalósulnak-e. Így többek között tényleg feláll-e a magyarországi vállalásokban szereplő antikorrupciós hatóság.
Azt az összes bizottsági forrásunk aláhúzta, hogy hazánk Európai Ügyészséghez való csatlakozása egyik eljárásban sem szerepel feltételként.
A kondicionalitási mechanizmus tehát várhatóan a tanács elé kerül, ahol összesen kilencven nap lesz a döntésre. Mivel a magyar vállalási terv utolsó lépése november végére megvalósulhat, így jó eséllyel zárulhat le még idén a jogállamisági kritériumok vizsgálata a tanács érdemi döntése nélkül, és Magyarország hozzájuthat az uniós pénzekhez.
A források
A pénzek odaítéléséről két másik eljárásban döntenek, kizárólag szakmai alapon. A legkevesebb szó a sajtóban talán a partnerségi megállapodásról esik, amely mintegy 22,5 milliárd eurós összegről dönt. Ez az Európai Unió szokásosnak mondható hétéves pénzügyi kerete, melyet a tagállamok meghatározott programokra fordíthatnak.
Jelenleg ezeknek a programoknak az egyeztetése zajlik, és még ősszel várható bennük megegyezés.
Emellett zajlik egy másik tárgyalás, amely arról a helyreállítási alap hazánknak járó részéről dönt, amelyet a Covid-világjárvány okozta gazdasági visszaesés ellensúlyozására hozott létre az Európai Unió.
Ennek hazánknak járó összege mintegy 4,65 milliárd euró, és lehívhatóságának feltétele a magyar helyreállítási terv bizottság általi elfogadása.
Ez teljesen függetlenül zajlik a kondicionalitási mechanizmustól, és uniós forrásunk szerint születhet benne pozitív döntés úgy is, hogy a jogállamisági kritériumok vizsgálata még nem zárult le. Ennek az eljárásnak nincs konkrét határideje, azonban a sajtóhírek szerint a források mintegy hetven százalékát még idén év végéig le kell hívni. Ezzel szemben a magyar terv értékelésében részt vevő forrás úgy látja, hogy a rendelet nem fogalmaz egyértelműen, és szerinte
nem feltétlenül veszne el akkor sem a hazánknak járó forrás jelentős része, ha csak jövőre történne megegyezés.
A legvalószínűbb forgatókönyv lapunk információi szerint hasonló lesz, mint Lengyelország esetében, azaz a magyar terv elfogadása után a konkrét programok, azaz mérföldkövek vizsgálatánál és azok elfogadásánál történnek meg az utalások.
A bizottsági forrásunk szerint amennyiben a magyar tervet nem fogadnák el, annak is van jogi kockázata, hogy a magyar kormány bírósághoz fordul, és akár meg is nyerheti az ügyet.
Ez roppant kínos lenne a bizottságnak, így igyekszik elkerülni – vagyis mindkét fél abban érdekelt, hogy Magyarország hozzájusson a neki járó forrásokhoz.
Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben (Fotó: MTI/Christophe Petit Tesson)
