Jégtánc 70 felett - Milliók látták őket világszerte
Mara és László számára az időskor nem jelenti azt, hogy leáldoztak az öröm és az aktivitás évei. Táncolni kezdtek, és ezzel nemcsak maguknak, másoknak is mosolyt csalnak az arcukra. Mára a Városligeti Műjégpálya megkerülhetetlen szereplőivé váltak, az arra járók gyakran gyönyörködnek táncukban.
Mara és László kapcsolata különleges. Nem házasság, annál sokkal ritkább, mély, nyugodt, jól működő szövetség. A jég szélén gyakran gyönyörködnek táncukban, legyen az argentin tangó vagy épp csillagfénykeringő, éppoly magával ragadó. Az első közös tánc után már tudták, működik közöttük a kémia.
Mara nyugdíjba vonulása után tért vissza igazán a korcsolyázáshoz. Férje halála után a jég lett az a hely, ahol legszívesebben töltötte szabadidejét.
László gyerekkora óta szinte a jégen él, tízévesen már pályamunkát vállalt, hogy korizhasson, később is dolgozott a jégen, generációkat tanított meg korcsolyázni. Felesége elvesztése után ő is aktívan visszatért pályára.
A jégtánc végül mindkettőjük hétköznapjainak középpontjába került. A közönség évekkel ezelőtt figyelt fel rájuk, amikor egy tévériport és néhány videó elindult az interneten, azóta milliók látták őket világszerte.
A szeretet láthatóan erőt ad nekik, a korcsolyázás számukra egyszerre hobbi és életforma. A mozgás tartja frissen a testet és az elmét. Nap mint nap bizonyítják, hogy az egészség nem életkor, hanem döntés kérdése. A tánc azonban nem áll meg a pálya szélén. Életükben a mozgás állandó, és évszaktól független, a mozgás tehát a tudatos élet része. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a nyolcvanhoz közel a jégtánc mozdulatok már nem teljesen veszélytelenek.
A legtöbb történeten ma már nevetnek, a jég megtanította őket felállni és folytatni tovább. Maráék története a mozgás öröméről és egymás megtartásáról szól. Arról, hogy az aktív élet nem kor kérdése. Idén nyáron a nyolcvanadik születésnapjukat is együtt ünneplik majd, ahogy mindig: a jégen, zenével és tánccal.
