A kutatók a polipok természetes képességeit próbálták átültetni a robotikába. Mivel a polip karjaiban nincsenek csontok, rendkívül szabadon képesek hajlítani és csavarni azokat, tapadókorongjaikkal pedig egyszerre érzékelik és fogják meg a környezetükben lévő tárgyakat. Az olasz fejlesztés ezt a működést utánozza mesterséges eszközökkel. A mesterséges tapadókorongokba apró érzékelőket építettek: amikor hozzáérnek egy tárgyhoz, alakjuk kissé megváltozik, a rendszer pedig ebből képes meghatározni az érintés irányát és erősségét. A technológia egyik előnye, hogy a robotkar nemcsak előre meghatározott mozdulatokat végez, hanem a megfogott tárgy formájához is képes alkalmazkodni.
A puha robotok olyan környezetben jelenthetnek előnyt, ahol a hagyományos, merev szerkezetek használata nehézkes vagy akár veszélyes lehet. A fejlesztés víz alatti feladatoknál, szűk helyeken vagy érzékeny tárgyak mozgatásánál is hasznos lehet. A kutatók következő célja, hogy tovább bővítsék azoknak a tárgyaknak a körét, amelyeket a robotkar biztonságosan képes megfogni.
A fejlesztésnél azonban nemcsak a mozgékonyság számít. A kutatók az energiafogyasztást és a működéshez szükséges számítási teljesítményt is csökkentenék, hogy a jövő robotjai hosszabb ideig, önállóbban és biztonságosan dolgozhassanak változó körülmények között. A polipok által ihletett technológia később akár más robottípusokban is megjelenhet. A kutatók szerint a mesterséges tapadókorongok humanoid robotok képességeit is bővíthetik, különösen olyan nedves vagy víz alatti környezetben, ahol a biztos fogás ma még komoly kihívást jelent.
