Székelyföld-szerte szinte minden településen megemlékeztek az '56-os forradalomról, Csíkszeredában a Magyarország főkonzulátusa előtti téren vettek részt a megemlékező ünnepségen több százan. A székelység ma sem szabad, ma is korlátozzák szabadságát, ma is harcolnia kell a nemzeti identitásának megőrzéséért – hangzott el a csíkszeredai megemlékezésen: „Forradalomra lesz szükség, fel kell forgatnunk ezt a feje tetejére állított világot, a józan ész, a hit és a szeretet forradalmára van szükség. Nem ribillióra, nem cirkuszra, nem utcai harcokra, nem áldozatokra és hősi halottakra, nem a túlerővel való szembemenésre, hanem bölcsességre, tisztánlátásra, következetességre van szükség” – fogalmazott Antal Attila, Csíkszereda megbízott polgármestere.
A megemlékezők között volt több olyan székelyföldi '56-os elítélt is, akik a budapesti történéseken felbuzdulva, Erdély- és Székelyföld-szerte kezdték szervezni az ottani forradalmat. Legtöbben a legkegyetlenebb romániai börtönökben vesztették életüket, mások pedig több évtizedet szenvedtek a román kommunista fegyházakban vagy munkatáborokban.
„Öt évet ültem börtönben, az első romániai egyetemi autonómia program kidolgozásában vettem részt Kolozsváron harmadéves történészként. Tizenkilenc évesen fogtak le, és öt évet ültem a legnehezebb esztendőkben, de azt hiszem, hogy az egész életemet meghatározta, tulajdonképpen erőt adott a továbbiakhoz, a további küzdelemhez” – mondta Nagy Benedek, 1956-os politikai elítélt.
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnök úgy fogalmazott: „messze vagyunk a teljes szabadságtól ha egyáltalán van ilyen, de attól mindenképpen, hogy jogállamról beszéljünk Romániában és az, ami például '89 januárjában természetesnek tűnt, hogy önrendelkezést kapunk mi, erdélyi, székelyföldi magyarok, az azóta is várat magára.”
A székelyföldiek úgy vélik; a magyarságnak ma is egyedül, segítség nélkül kell cselekednie szabadsága kivívásáért, segítséget ma sem lehet elvárni a nyugati nagyhatalmaktól, ahogy ezt '56-ban sem lehetett.
