Verseivel búcsúztak a kétszeres Kossuth-díjas költőtől. Ravatalánál a Fiumei úti sírkertben rokonai, barátai, pályatársai és tisztelői hajtottak fejet. Juhász Ferencet az emberi erőforrások minisztere nemzedékek ihletőjének nevezte, aki képes volt alakítani a magyar nyelvet. „Ha kell bizonyíték anyanyelvünk elevenségére, hogy nem holt, hanem élő, mozgó, alakítható, és hogy ez a nyelv alakító erő, akkor Juhász Ferenc ennek a bizonyítéka, tanúságtevője” – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Pályatársa, Ágh István a közös élményeket idézte fel és Juhász Ferenc életművét méltatta. „Egész életműved a teremtés magyar nyelvű világegyeteme. Létezésed minden mozzanatában érzékelhető a zsenialitás. Nemcsak a szavakban, de a töltőtollon és füzeten. A folyamatos kalligráfián is ott dereng a géniusz ujjlenyomata” – fogalmazott Ágh István költő.
Pomogáts Béla búcsúbeszédében a 20. század legnagyobb költői közt emlegette a művészt. „Annak a köznapok fölött elhelyezkedő, magasabb világnak, annak az álombeli Magyarországnak a hiteles polgára volt, amelyet, hogy csak 20. századi elődeit említsem, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László meg persze mások életműve képviselt” – nyilatkozta Pomogáts Béla irodalomtörténész.
A szertartást követően gyászhintó vitte végső nyughelyére a költőt, akit több százan kísérték utolsó útjára. Juhász Ferenc december 2-án, életének 88. évében hunyt el.
