Juhász Imre: Már 1848-ban kiderült, hogy médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű
Nem arról van szó, hogy Magyarországnak a rendszerváltozáskor valakik egyszer csak odaadták a jogállamot – Juhász Imre szerint egyebek mellett erre mutat rá, hogy az Alkotmánybíróság a korábbi századok magyar alkotmányos vívmányait is figyelembe veheti az alaptörvény értelmezésekor.
A Magyar Nemzet átfogó interjút készített Juhász Imre alkotmánybíróval.
– A nemzeti ünnepen elhangzó beszédek közül általában nem is egy járja körbe azt a kérdést, hogy mit üzen a ma emberének 1848. március 15. A sajtóviszonyok, az alkotmányjog szempontjából közelítve érdemes ezzel a felvetéssel foglalkozni?
– Igen, ráadásul több ok miatt is. Felvethető például, hogy bár a 12 pont megannyi államszervezeti követelést fogalmazott meg, ezeket mind megelőzte, s így a lista első helyére került a szabad sajtó kívánalma, a cenzúra eltörlése. Akkor is nyilvánvaló volt, hogy a közügyek megvitatása, az emberek információhoz jutása kulcsfontosságú. Másrészt már abban az időben kiderült, hogy médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű.
– Kevés volt a rendelkezésre álló idő?
– Ahogy vesszük. Sokan álmukból felkeltve el tudják mondani a Deák Ferencnek tulajdonított mondatot, ami így szólt: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad”. Ehhez képest több mint száz passzust számlált az akkori sajtótörvényhez kapcsolódó – ma úgy neveznénk – végrehajtási jogszabály. Emellett érdemes azt a mozzanatot is felidézni, amikor a korabeli jogalkotói szándék a sajtótörvény javaslatában igen magas kauciót szabott meg az új lapok elindításának feltételeként. Az összeg nagyobb volt az osztrákok által oktrojált, 1848 márciusának elején érvényben lévő kauciónál is. A törvénytervezetet – mondjuk úgy – a társadalmi ellenállás miatt még annak elfogadása előtt gyorsan meg is kellett változtatni.
– Az akkori történések segíthetnek napjaink alkotmányjogi felvetéseinek eldöntésekor?
– Az alaptörvény beemelte, vagy helyesebb azt mondani, visszaemelte a jogrendbe történeti alkotmányunk vívmányait, így voltaképpen az Alkotmánybíróság visszanyúlhat akár az évszázadokkal ezelőtti eseményekhez, identitásformáló alkotmány- és jogtörténeti mozzanatokhoz. S ez nem csupán játék a szavakkal, a XVIII. vagy a XIX. századi Magyar Királyság – néhány évtizednyi nyílt elnyomatás kivételével – például a kor színvonalán álló jogállam volt, eleink jogi megoldásait így a ma kérdéseinek megítélésekor is érdemes feleleveníteni. A más jogfejlődést követő, vagy nem ilyen hosszú és gazdag múltra visszatekintő országok szakemberei sokszor nehezen is értik meg ezt a helyzetet. De – úgy vélem – már pusztán a történeti alkotmányunk, illetve az alkotmányos vívmányok néha értetlenségig fokozódó, pejoratív felemlegetése is jól jelzi, messze nem arról van szó, hogy Magyarországnak a rendszerváltozással valakik egyszer csak odaadták a jogállamot, az alkotmányosságot.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: Magyar Nemzet
