Nem világos, milyen feladatokat kellene ellátnia Budapest főtájépítészének
Neki „köszönhetjük” az allergiásoknak és a kutyasétáltatóknak komoly gondot okozó méhlegelőket, az ötven négyzetméteres parkerdőt, illetve a Városháza elhíresült Pop Up parkját. A cikkből kiderül hol fejtette még ki „áldásos” tevékenységét Bardóczi Sándor, budapesti főtájépítésze.
A főtájépítészi pozíciót nyolcvan éven keresztül senki sem töltötte be Budapesten, azonban ezt az égető személyi problémát Karácsony Gergely 2020-ban megoldotta Bardóczi Sándor kinevezésével. Bardóczi hivatalba lépésekor már csaknem egy éve használta az említett titulust, amit hivatalosan csak 2020 októberében kapott meg a fővárostól.
Az azonban a mai napig nem világos, hogy pontosan milyen kötelezettségei, feladatai vannak Budapest főtájépítészének.
A pozíció az elmúlt évek tapasztalatai és Bardóczi Sándor ténykedése alapján kísértetiesen hasonlítani kezdett a főkertészi munkakörre, Bardóczi ugyanis kinevezése óta szinte csak a fővárosi fenntartású zöldterületeken fejtette ki áldásos tevékenységét.
Ennek a néhány év munkának az eredményeként Budapesten megjelentek az allergiásoknak és a kutyasétáltatóknak komoly gondot okozó méhlegelők, az ötven négyzetméteres parkerdő, a XVII. kerületi balesetveszélyes erdősítési projekt, illetve a Városháza Pop Up park. Mindeközben városszerte romlik a zöldterületek állapota, amelyek sok esetben rekreációs zónák helyett a hajléktalanok otthonává váltak.
Bardóczi elsőként támogatta a méhlegelők létrehozását városszerte. A főtájépítész egy nyilatkozatában elmondta, hogy a méhlegelőknek átnevezett gazos területeken néhány év alatt a toklász és az egyéb gyomnövények helyét át fogják venni az őshonos virágok. Ez mostanáig a legtöbb budapesti helyszínen nem valósult meg, azonban a toklászok továbbra is megkeserítik az arra járók mindennapjait.
Azonban a főtájépítész nem csak a méhlegelőkkel ment szembe a helyiek akaratával. A XVII. kerületben ugyanis Bardóczi erdősítési projektbe kezdett egy fővárosi területen, annak ellenére, hogy a környéken élők nem támogatták a terveket, és továbbra is kutyasétáltatásra és pihenésre akarták használni a közterületet. A főtájépítész akarata azonban erősebbnek bizonyult a helyiek kívánalmainál, így két évvel ezelőtt a Főkert a lakosok tiltakozása ellenére, társadalmi egyeztetés nélkül faültetésbe kezdett a XVII. kerületben.
A főváros folytatta az erdősítést, amelynek részeként erdőfoltokat alakítottak ki, ezekben pedig számos növényt és fafajtát helyeztek el, így biztosítva a biodiverzitást. Azonban
az ültetések és a frissen ültetett növényeket körbevevő csirkeháló befejezése után a Főkert magára hagyta a területet.
Ennek eredményeként mostanra a területen elültetett fák döntő többsége kiszáradt, és csak a kiszáradt csonkok, illetve a csirkehálókat és a cserjéket támasztó botok erdeje maradt hátra.
A teljes cikket a Magyar Nemzet online-on olvashatják.
