

Antall József, a rendszerváltoztatás utáni első demokratikusan megválasztott miniszterelnök részt vett az 1956-os forradalomban, és a kádári megtorlás következményeként elbocsátották tanári állásából a budapesti Eötvös József Gimnáziumból.
Antall József az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett bölcsészdiplomájával pályáját történelem szakos tanárként az Eötvös József Gimnáziumban kezdte. Milyen volt pályakezdő fiatal tanárként? Erre egykori tanítványa, Jász László így emlékezett vissza:
Akkor elkezdődött valami szokatlan, egészen különleges a történelemórákon. A tankönyveket hordoztuk ugyan magunkkal továbbra is, de teljesen jelentőségüket vesztették. […] Nevetséges, parány piszkozattá váltak a hivatásos történelemhamisítók igyekezetének lenyomatai.
1956 őszén, még a forradalom előtt Antall József Lengyelországba látogatott az iskola küldöttségével, a lengyel–magyar barátságot szívügyének tekintette. Ennek családi előzményei is voltak, hiszen édesapja, id. Antall József a második világháború alatt lengyel menekülteket mentett meg.
A fiatal tanár 1956-ban összehívta és részt vett a gimnáziumi diákparlament munkájában, az Eötvös József Gimnázium Forradalmi Bizottságának elnökévé választották, szervezője volt a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek, tevékenyen részt vállalt a Független Kisgazdapárt aktiválásában. Édesapjával a Parlamentben is járt a forradalmi napokban, majd a forradalom leverése után családja adott otthont Kovács Bélának, a kisgazdapárt szellemi vezetőjének. 1957 márciusában Antall Józsefet letartóztatták, majd szabadon engedték. Az Eötvös-gimnáziumban ekkor tartotta meg utolsó óráját. Marinovich Endre visszaemlékezése szerint ekkor azt írta a táblára: A politikában és a szerelemben nincs soha és nincs mindig.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára