Jeszenszky Zsolt: Miért támadták meg apámat?

Ami egyébként valahol megnyugtató érzés: mennyi ember van, aki valóban Ember. Akinél a valódi Emberség mutatkozik meg ilyenkor. És aki pedig nem csak emberségről, de elképesztő bátorságról is tanúbizonyságot tett: Kézdi-Schlachta László, a szomszédos étteremben beugróként dolgozó pincér, aki véletlenül (mondjuk ki: az isteni gondviselésnek köszönhetően) épp ott volt a kapualjban, amikor apámra rátámadott az elkövető, és konkrétan megvédte az életét (és eközben ő maga is megsérült). Ezután a nyomába eredt, és óriási lélekjelenléttel, leleményességgel és kitartással végig futott utána, eközben fölhívta a rendőrséget, és végül az ő „forró drótjának” köszönhetően sikerült elkapni az illetőt. Ezúton is jobbulást kívánok Lacinak is.

És hogy ki volt az illető? Egyelőre nem tudjuk, illetve a Rendőrség által kiadott rövid közlemény alapján annyit igen, hogy G. Ferencnek hívják, 70 éves, őrizetbe vették, és a nyomozás során elmeszakértőt is bevonnak. A vallomása szerint „megmagyarázhatatlan érzés” vezérelte, és nem előre kiszemelt áldozatok ellen hajtotta végre a támadást. Ami nem túl hihető annak tükrében, hogy két évvel ezelőtt hasonló eset történt ugyanazon a helyszínen; ugyanígy egy maszkos, hasonló testalkatú támadó, akkor egy zacskóval ütötte meg, amiben azonban valamilyen éles tárgy lehetett (talán üvegszilánkok), mert erősen vérző sebet okozott. Az akkori eset után, bár valakik utánaeredtek, de nem sikerült elkapni.

A rendőrség pedig láthatóan nem fordított túl sok energiát a nyomozásra, a számos szemtanú és a térfigyelő kamerák ellenére. (Utóbbiak állítólag épp nem működtek.) Nem szeretném minősíteni az akkori munkájukat, főleg hogy a mostani alkalommal rendkívül segítőkészek voltak, de ha most nincs ott László, akkor lehet, hogy a rendőrség mérsékelt figyelmének (használjuk ezt a jóindulatú eufémizmust) egy gyilkosság lett volna a következménye. Értem én, hogy van olyan, hogy az utcán megtámadnak valakit, és nem lehet mindenki mellé egy rendőrt állítani, de azért ha Magyarország 83 (illetve akkor még „csak” 81) éves volt külügyminiszterét egy célzott támadás éri, akkor legalább annyi erőfeszítést bele lehetett volna tenni az ügybe, hogy tájékoztatást adjanak a nyomozás állásáról. Anno ez sem történt meg.

No, de hála Istennek, a történet nem vett tragikus fordulatot. A „hála istennek” és „isteni gondviselés” kifejezéseket nem csak amolyan gyakori, mindennapi szófordulatként használtam. Amikor ugyanis egy 83 éves ember fejét kalapáccsal ütik, annak sokkal rosszabb vége is lehetett volna. Ez valóban, ahogy apám is mondja, és amire a Telex utal kissé szenzációhajhász címadásában: egy gyilkossági kísérlet.

Teljes cikk a PESTISRÁCOK oldalán olvasható el.

Fotó: Facebook