A „humanitárius” álom vége: Magyarország kitart, míg Európa ébredezik

Amikor Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója kijelenti, (M1, Ma reggel című műsorában) hogy Magyarország nem változtat migrációs politikáján Brüsszel nyomására, az nem pusztán politikai állásfoglalás. Ez a józan ész és a tíz évnyi keserű tapasztalat hangja egy olyan vitában, amelyet Brüsszel még mindig ideológiai alapon, a valóságtól elrugaszkodva próbál kezelni.

1. A téves diagnózis: a „humanitárius kérdés” álcája

Ahogy Bakondi György felidézte, 2015-ben Európa „humanitárius kérdésként” tekintett az érkezők tömegeire, figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló biztonsági kockázatokat. A többségében „fiatal, ismeretlen személyazonosságú muszlim férfiak” érkezése kapcsán a biztonsági szempontok felvetése tabunak számított. Aki mégis megtette – mint a magyar kormány –, azt azonnal támadták.

A magyar kormány azonban – a lakosság megkérdezése után – a felelős gondolkodást választotta. Felismerte, hogy a tömeges, ellenőrizetlen beáramlás elfogadhatatlan kockázatot jelent a belső biztonságra, a szuverenitásra és az emberek mindennapi életére. A határ lezárása nem embertelenség volt, hanem a józan ész diktálta önvédelem.

2. A brutális következmények: amit brüsszel nem akart látni

Az elmúlt tíz év Európa-szerte igazolta a magyar aggodalmakat. A naiv befogadáspolitika következményei ma már tagadhatatlanok!

Terror és bűnözés: Számos terrortámadás, „no-go zónák” kialakulása, a közbiztonság drámai romlása.

Nők elleni erőszak mindennapossá válása: A statisztikák (lásd a nemrég nyilvánosságra hozott német adatokat) és a mindennapi hírek is alátámasztják, hogy a migráns hátterű elkövetők aránya riasztóan magas a szexuális bűncselekményeknél. Ez nem általánosítás, hanem tény, amit bűn elhallgatni.

Szociális rendszerek túlterhelése: A migránsok ellátása óriási terhet ró a szociális rendszerekre, forráshiányt okozva más területeken. Az az érv, hogy a bevándorló „több adót fizet be, mint amennyi szolgáltatást igénybe vesz”, egyszerűen nem igaz a tömegesen érkező, jellemzően alacsony képzettségű és nehezen integrálható bevándorlók esetében. Ez egy gazdasági trükk, amely a kivételes, magasan képzett bevándorló példáját próbálja általánosítani. Az „átlagos bevándorló”, aki a jobb élet reményében érkezik, érthető módon először terhet jelent, nem pedig nettó befizetőt.

Kulturális konfliktusok és identitásvesztés: Vallási türelmetlenség, az antiszemitizmus újjáéledése, a keresztény gyökerű európai kultúra és értékrend megkérdőjelezése és lassú felszámolása.

3. Európa ébredezik, Brüsszel nem az európai emberek érdekeit képviseli

Miközben egyre több európai ország (Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Ausztria stb.) is szigorításokat vezet be, visszaállítja a határellenőrzést és próbálja összehangolni a fellépést – lényegében a magyar modellt másolva –, addig az Európai Unió központja makacsul ragaszkodik a téves politikához. A migrációs paktum továbbra is a kötelező szétosztásra épül, mintha mi sem történt volna.

Konklúzió: A józan ész védvonala

Magyarország álláspontja tehát nem dac, hanem a tapasztalatból és a józan észből fakadó felelősségvállalás. Az elmúlt tíz év bizonyította, a migráció nem csodaszer, hanem súlyos kockázatokat rejtő jelenség, amelyet nem lehet ideológiai alapon, a valóság figyelmen kívül hagyásával kezelni. A magyar emberek bölcsen döntöttek, amikor elutasították a brüsszeli diktátumokat. A kormány pedig helyesen cselekszik, amikor – bírságok és zsarolás ellenére is – kitart a magyar emberek biztonságát és érdekét szolgáló politika mellett. A migráció, ebben a formában, nem jó – ezt ma már Európa egyre nagyobb része látja, még ha Brüsszelben továbbra is homokba dugják a fejüket és idegen érdekeket szolgálnak.