A valóság elrablása: hogyan védekezzünk a politikai szómágia ellen?
Figyelt már fel rá, hogyan válnak a szavak politikai fegyverekké? Amikor a megszállást „béketeremtésnek”, az elnyomást „konszolidációnak” nevezik, az nem csupán nyelvi lelemény, hanem tudatos támadás a valóságérzékelésünk ellen. Ez a politikai szómágia. Mai elemzésünk egy mentális önvédelmi útmutató: lerántjuk a leplet a trükkökről, és megmutatjuk, hogyan védheti meg a józan eszét a manipulációval szemben.
A politika, valljuk be, gyakran nem az őszinteségről híres. De van a sima füllentésnek egy sokkal alattomosabb, kifinomultabb és veszélyesebb formája, a nyelvi manipuláció, vagy ahogy mi hívjuk, a politikai szómágia. Ez az a technika, amikor valaki nem hazudik nyíltan, "csak" olyan szavakat használ, amelyekkel átkeretezi a valóságot, és kicseréli a józan ész iránytűjét egy hamisra.
George Orwell zseniálisan írta le ezt az 1984-ben „újbeszél” néven, de sajnos a jelenség ma aktuálisabb, mint valaha. Amikor egy ellenséges ország megszállását „pacifikálásnak” vagy „béketeremtésnek” nevezik, azzal erkölcsi felmentést gyártanak az agresszióhoz. Amikor egy levert népfelkelés utáni diktatúrát „konszolidációnak” hívnak, azzal a brutalitást államépítő tettként próbálják eladni. Ez nem egyszerű szépelgés. Ez agymosás.
A trükk anatómiája: hogyan csinálják?
A politikai szómágia célja, hogy kikapcsolja a kritikai gondolkodásunkat és tompítsa az erkölcsi felháborodásunkat.
Pozitív átkeretezés: a legdurvább negatívumra is rásütnek egy pozitív címkét. Lásd: „béketeremtés”.
Technikai zsargon: elvont, semlegesnek tűnő kifejezéseket használnak érzelmileg megterhelő eseményekre. A „járulékos veszteség” sokkal jobban hangzik, mint a „meggyilkolt civil áldozatok tömegei”, nemde?
Morális fölény képzete: olyan szavakat használnak, amelyek vitathatatlannak tűnnek. Ki merne vitatkozni a „toleranciával” vagy a „szolidaritással”? A trükk akkor jön, amikor ezeket a szavakat fegyverként használják fel olyan dolgok elfogadtatására, amelyeknek semmi közük az eredeti jelentésükhöz.
A hazai front: kinek áll érdekében ez a nyelv?
És itt érkezünk el a jelenünkhöz. Ez a nyelvi manipuláció nemcsak a nagyhatalmak sajátja. Figyeljük meg, hogyan épül fel a hazai, külföldről finanszírozott ellenzéki média és a hozzá kötődő politika nyelvezete!
Ritkán mondják ki nyíltan, hogy "vegyük el a magyar kormány vétójogát", helyette "az európai egység megerősítéséről" beszélnek. Nem mondják ki, hogy "engedjünk be ellenőrizetlen tömegeket", helyette a "kötelező szolidaritási mechanizmusról" (a migrációs paktumról) értekeznek. Nem mondják ki, hogy "a gyermekek szexuális nevelését ki kell venni a szülők kezéből", vagy nyíltan nem beszélnek a "gender-érzékenyítés fontosságáról", helyette "európai értékekről, szabadsáról" és a "gyűlöletkeltő" gyermekvédelmi törvényről írnak.
Ez mind importált nyelv. Olyan kifejezések, amelyeket globális központokban találtak ki, hogy elfogadhatóvá tegyenek olyan politikai célokat, amelyek a magyar társadalom többségének józan eszével és érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. Aki ezt a nyelvet kritikátlanul átveszi és használja, az valójában már el is fogadta a mögötte rejlő ideológiát.
A mentális önvédelem kézikönyve (hogyan ne dőlj be?)
A jó hír, hogy a józan eszünket nem lehet egykönnyen kikapcsolni. Íme 3 egyszerű lépés a politikai szómágia ellen!
Fordítsd le a szavakat! Amikor azt hallod „konszolidáció”, kérdezd meg ez pontosan mit jelent? Letartóztatásokat? A média elhallgattatását? Amikor azt hallod „európai szolidaritás”, kérdezd meg, ez a migránsgettókra vonatkozik? Nevezd nevén a dolgokat!
Figyeld a tetteket, ne csak a szavakat! A legfontosabb szabály, teljesen mindegy, mit mond például Magyar Péter a „békéről”, ha közben a Tisza Párt és az európai pártcsaládja a háború folytatására szavazott Brüsszelben. A valóságot a cselekedetek mutatják meg, a szavak csak a csomagolás.
Bízz a "józan paraszti ész" iránytűjében! Ha valami logikátlannak, erkölcsileg visszásnak vagy egyszerűen csak gyanúsnak tűnik, akkor valószínűleg az is. Ne hagyd, hogy egy hangzatos, de üres kifejezés (mint a „nyugat-orientáltság”) felülírja azt, amit a valóságról tudsz (pl. egy ország eladósítása és kiárusítása).
Konklúzió: A nyelvért folytatott küzdelem valójában a valóságértelmezésért folyik. A narratívák háborúja zajlik, a politikai szómágia célja, hogy ellopja tőlünk az igazságot azáltal, hogy elveszi tőlünk a szavakat, amelyekkel leírhatnánk azt. Ne hagyjuk! Ragaszkodjunk a tényekhez, a logikához és a józan észhez. Ez a legjobb fegyverünk a manipuláció ellen.
