

1956 hősei nem azért adták az életüket, hogy évtizedekkel később egy másik birodalmi központ mondja meg nekünk, kivel kereskedhetünk, kit kell beengednünk, milyen értékeket valljunk, vagy hogy kinek a háborúját kell finanszíroznunk. A Békemenet a mai napon nem "tüntetés", hanem egy nemzeti hitvallás a szabadság és a józan ész mellett. Publicisztika a harcról, ami soha nem ért véget.
Október 23-a a magyar történelem legtisztább pillanata. Az a nap, amikor a nemzet Dávidként állt ki a szovjet Góliát ellen, nem egy jobb bérért vagy egy újabb reformért, hanem a puszta létezés jogáért: a Szabadságért. De mit is jelent ez a szó, amit ma annyian és annyiféleképpen koptatnak?
I. A szabadság anatómiája: nem ahol nincs elnyomás, hanem ahol mi döntünk
A szabadság, ahogy azt 1956 pesti srácai a vérükkel írták a történelemkönyvbe, nem egyenlő azzal, hogy a birodalmi központ éppen milyen pórázt engedélyez. A szabadság nem "liberális demokrácia" vagy "jogállamiság" – ezek csak a mai brüsszeli elit által kiüresített hívószavak. A szabadság egyetlen dolgot jelent: a jogot, hogy mi magunk döntsünk a saját sorsunkról.
1956 hősei nem azért haltak meg, hogy évtizedekkel később egy másik, öltönyös, arctalan birodalmi központ mondja meg nekünk:
II. A barikád két oldala: 1956 és 2025
Hankó Balázs miniszter pontosan fogalmazott, amikor azt mondta: "a barikádnak két oldala van". 1956-ban egyértelmű volt a helyzet: a barikád egyik oldalán a magyar szabadságharcosok álltak, a másikon a szovjet tankok és a hazai kommunista árulók.
És ma? Ahogy azt a józan ésszel gondolkodó, a történelmi párhuzamokat értő olvasóink is látják, a felállás kísértetiesen hasonló.
A barikád egyik oldalán ott áll a magyar kormány, amely a nemzeti érdeket képviseli. Amely, ellentétben Brüsszellel, kíváncsi az emberek véleményére (lásd: Nemzeti Konzultációk sora), és amely a békét szorgalmazva Budapestre szervezi a világ sorsát eldöntő Orbán-Trump-Putyin csúcsot.
A barikád másik oldalán pedig ott áll a brüsszeli elit, a háborún nyerészkedő multinacionális lobbi, és az őket kiszolgáló hazai euro és dollármédia és ellenzék. Ők azok, akik a magyar Békemenetet "gyűlöletdzsemborinak" merik nevezni, mert rettegnek a nép valódi, fizikai akaratától. Ők azok, akik – mint Magyar Péter és pártja – a béke álarca mögé bújva szavazzák meg Brüsszelben a háborús javaslatokat.
III. A Békemenet, mint a nemzet immunreakciója
Ezért a mai Békemenet sokkal több, mint egy megemlékezés. Ez egy nemzeti immunreakció. Egy olyan korban, amikor az euromédia és a hazai helytartóik információs hadviselést folytatnak a józan ész ellen, és "proxy támadásokkal" (pl. Trump démonizálásával) próbálják megfúrni a békét, a mi válaszunk nem maradhat a virtuális térben.
A Békemenet a csendes többség fizikai valósága. Az a pillanat, amikor százezrek mutatják meg a testükkel, hogy a magyar nemzet él, és ragaszkodik a szabadságához.
Konklúzió: a te lépésed is számít
Ma nem egy párt mellett, hanem a hazánk mellett teszünk hitet. Ahogy Orbán Viktor is üzeni: "Magyarország a béke szigete, és a magyarok a béke pártján állnak. (...) Most kell igazán sokan lennünk!"
Minden lépés a mai meneten egy szög a háborús lobbi koporsójába. Találkozzunk a Kossuth téren!
ÉLŐBEN a Hír TV-n: Október 23-i ünnepség, Békemenet és Orbán Viktor beszéde! Mi olyat is mutatunk, amit más nem. Tarts velünk a HírTV.hu-n, a YouTube-on és a Facebookon az egész napos közvetítésért!