„Oopsz, ezt nem akartam mondani?” – Orbán Viktor a Tisza Párt őszinteségi rohamairól
A politika néha olyan, mint egy rosszul megírt krimi, ahol a tettes véletlenül elszólja magát. Orbán Viktor miniszterelnök legújabb Facebook-posztja pontosan egy ilyen „kikotyogás-sorozatra” hívja fel a figyelmet a Tisza Párt részéről, különösen a nyugdíjak kényes témájában. A szakértőnk most – némi iróniával fűszerezve – elemzi, mennyire „véletlenek” ezek az őszinteségi rohamok, és mit árulnak el valójában a Tisza Párt terveiről.
A választási kampányok logikája általában az, hogy a pártok igyekeznek a legjobb arcukat mutatni, és vonzó programmal előállni. Orbán Viktor miniszterelnök friss Facebook-posztja azonban rámutat egy sajátos jelenségre: a Tisza Párt esetében mintha fordítva működne a dolog. Ahelyett, hogy meggyőznék a választókat, inkább „véletlenül” olyan terveket szellőztetnek meg, amelyek riadalmat keltenek – különösen a nyugdíjasok körében.
A kikotyogás művészete, avagy a Tisza Párt innovációja
A miniszterelnök szarkasztikus megjegyzése („A Tisza nagy újítása, hogy ők nem szándékosan mutatják be, hanem véletlenül kotyogják ki a sajátjukat”) telibe talál. Vizsgáljuk meg a „véletleneket”!
Tarr Zoltán (alelnök): Kijelenti kamerák előtt, hogy a jelenlegi rendszereket, így a nyugdíjrendszert „nem feltétlenül kell és szabad fenntartani”. Ez nem egy bonyolult közgazdasági elemzés, ez egy politikai szándéknyilatkozat a jelenlegi status quo megváltoztatására. Milyen irányba? A következő „kikotyogás” megadja a választ.
Simonovits András („szakértő”): Közli, hogy „a nyugdíjrendszer most túl bőkezű”, az induló nyugdíjakat „relatíve csökkenteni kéne”, sőt, a legmagasabbakat „plusz 10-20 százalékkal megadóztatják”. Majd jön a legárulkodóbb mondat: a reformokról „nem kell ezt a választás előtt részletezni, először nyerjük meg a választást”.
Petschnig Mária Zita („szakértő”): Megkérdőjelezi a 13. havi nyugdíj létjogosultságát azzal, hogy az „nem közvetlenül a munkavégzéshez kapcsolódik”.
Ezek után nehéz komolyan venni azt az érvelést, hogy a Tisza Pártnak nincsenek tervei a nyugdíjakkal. A tervek nagyon is körvonalazódnak: csökkentés, adóztatás, a 13. havi nyugdíj megkérdőjelezése.
A gyurcsányi örökség szelleme?
Orbán Viktor párhuzama Gyurcsány Ferenccel nem véletlen. Az a stratégia, hogy a választások előtt mást mondunk (vagy nem mondunk semmit), mint amit utána teszünk, kísértetiesen emlékeztet a 2006-os őszödi beszéd előtti időszakra. A „nem kell részletezni a választás előtt” mondat maga az őszödi logika kicsiben: a cél a hatalom megszerzése bármi áron, akár a választók tudatos megtévesztésével is.
Ez nem csupán politikai taktika, ez morális kérdés. Mennyire bízhatunk egy olyan erőben, amely már a kampányban sem őszinte a szándékait illetően a legérzékenyebb társadalmi kérdésekben?
A kormány válasza: védelem és kiszámíthatóság
Ezzel a háttérrel Orbán Viktor üzenete („Nemcsak megvédjük, hanem folyamatosan emeljük a nyugdíjakat. [...] Amíg én itt vagyok, az idősek biztonságban érezhetik magukat!”) nem csupán egy politikai ígéret. Ez egy világos garanciavállalás a kiszámíthatóságra és a megbecsülésre, szemben a Tisza Párt által sugallt bizonytalansággal és megszorításokkal.
Konklúzió: véletlen elszólás vagy tudatos csalás?
Nehéz eldönteni, hogy a Tisza Párt „kikotyogásai” a tapasztalatlanság és a kommunikációs bakik eredményei, vagy egy tudatos, a választók megtévesztésére irányuló stratégia részei. Elképzelhető, hogy ha kicsit nem figyelnek egyből igazat mondanak a tiszások...
Akárhogy is, a józan ész azt diktálja: legyünk óvatosak azokkal, akik már a kampányban sem merik nyíltan vállalni, mit terveznek az ország egyik legfontosabb ellátórendszerével. Mert ahogy a miniszterelnök is utalt rá: tudjuk, mi lett a vége, amikor utoljára valaki ezzel a módszerrel kísérletezett.
