Miközben a közvélemény-kutatók az ellenzéki térfél átrendeződését mérik, a kisebb formációk az életükért küzdenek a parlamentbe jutási küszöb árnyékában.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke szerint aki nem a Tiszára szavaz, az az Orbán-rendszert tartja hatalomban. Ez az üzenet különösen az MKKP-t és a DK-t érinti érzékenyen. A Kutyapárt, amelynek jelöltjeit több tucat körzetben támadták meg jogilag, a tőle megszokott abszurd humorral és a „127 százalékos” győzelem ígéretével reagált. Döme Zsuzsanna társelnök komolytalannak tűnő, interjú közbeni telefonálgatása mögött azonban felsejlenek a párt régi ígéretei: a könnyű drogok legalizálása és a szociális háló megerősítése.
A Demokratikus Koalíció közben a tiszta baloldali identitással próbálja mozgósítani maradék bázisát. Arató Gergely határozottan elutasította a visszalépés lehetőségét, hangsúlyozva, hogy a kormányváltáshoz szükség van a baloldali mandátumokra. A párt továbbra is kitart a határon túliak szavazati jogának megvonása és az egyházak állami támogatásának csökkentése mellett.
A „mérleg nyelve” szerepre a Mi Hazánk Mozgalom pályázik. Novák Előd alelnök szerint pártjuk hitelessége a lassú, de stabil növekedésben rejlik, szemben a Tisza Párt „hirtelen jött” népszerűségével. A radikális jobboldali formáció kizárta az együttműködést Magyar Péterrel, és olyan ígéretekkel kampányol, mint a pedofilok kémiai kasztrálása és az LMBTQ-propaganda teljes kiszorítása a közterekről. A kérdés már csak az: a választók a biztosnak tűnő erőkre vagy a küszöb szélén táncoló túlélőkre voksolnak-e?
