Az európai politikai térben az elmúlt években felgyorsult a „gyorsépítésű” politikai formációk megjelenése. A klasszikus pártstruktúrákat egyre gyakrabban váltják fel személyi központú mozgalmak, amelyek rövid idő alatt próbálnak országos hálózatot és választói bázist kiépíteni.
Emmanuel Macron esetében ez a modell már bizonyított – ugyanakkor mára a rendszer korlátai is láthatóvá váltak.
Magyar Péter esetében viszont még egy formálódó politikai konstrukcióról beszélünk, amelynek stabilitása és hosszú távú működése egyelőre kérdéses.
