A Tisza legkényelmetlenebb ellenfele most nem a Fidesz, hanem a saját mércéje

A politikában könnyű szigorú szabályokat megfogalmazni az ellenfél számára. A Tisza-kormány valódi próbája akkor kezdődik, amikor ugyanazt a szabályt Magyar Péternek és saját minisztere környezetének is alkalmaznia kell.

Vágólapra másolva!

A Tisza-kormány egyik legerősebb politikai ígérete az elszámoltathatóság volt. Most azonban három ügyben egyszerre kerül elő ugyanaz az alapvető probléma. A politikai hajtóvadászat Bóka János megfogalmazása, és jelenleg nem bizonyított tény. De amikor Magyar Péter még jogerős ítéletek előtt „Út a börtönbe programról” beszél politikai ellenfeleivel kapcsolatban, jogosan merül fel a kérdés: hogyan őrizhető meg az igazságszolgáltatás látható függetlensége, ha a végrehajtó hatalom vezetője már előre politikai eredményt rendel az eljárásokhoz? 

A Magyar Péter feljelentése a búvárok ügyében még közvetlenebb szembesítést kínál. A miniszterelnök életveszélyről, sötétségről és elégtelen védelemről beszélt. A tényleges merülést végző szolgálat vezetője viszont nappali, biztosított, rutinjellegű feladatról számolt be. Valamelyik leírás tehát lényeges pontokon nem tükrözi pontosan ugyanazt az eseményt. 

A KEKVA esetében pedig Magyar saját korábbi politikai nyelve fordul vissza rá. Lannert Judit férjének KEKVA-szerepe nem titok: az alapítvány hivatalos dokumentuma is László Gézát nevezte meg vagyonellenőrként, a minisztérium pedig megerősítette korábbi megbízását. Rétvári Bence szerint 57 millió forint feletti juttatást kapott. A tárca ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem döntéshozói szerepet töltött be és összeférhetetlenséget sem állapítottak meg. 

Ezért nem az a korrekt kérdés, hogy Lannert férje „szétlopta-e” az egyetemet. Erre nincs bizonyíték. Sokkal kellemetlenebb kérdés, hogy Magyar Péter korábbi általánosító KEKVA-retorikája elég pontos volt-e ahhoz, hogy most a saját minisztere családjának történetére is következetesen alkalmazható legyen.

És ugyanitt találkozik a Hankó Balázs és Seszták Miklós mentelmi joga a másik két történettel. Egy jogállamban az eljárás lehet szigorú, de az ítéletet nem a miniszterelnök mondja ki. A miniszterelnök állításait pedig ugyanúgy ellenőrizni kell, mint ellenfeleiét.

A záró kérdés ezért egyszerű: ha Magyar Péter szerint a törvény és az erkölcsi mérce előtt mindenki egyenlő, akkor ugyanez a szigor pontosan mikor kezdődik a saját oldalán?