Pócs János videójában Magyar Péter több olyan parlamenti megszólalása került egymás mellé, amelyben a miniszterelnök az ellenzéki képviselők reakcióit sérelmezi. „Mosolyognak”, „rajzolnak”, „láthatóan nem érdekli önöket”, „jót nevetnek”, hangzik el többek között. A Parlamentben korábban Pócs Jánost külön is megszólította, miközben az üzemanyagárakról beszélt, majd az ellenzéki képviselőket azzal csipkedte, hogy idegen nyelvű híreket talán nem is értenek.
Önmagában egy ingerült mondat semmit nem bizonyít. A visszatérő minta viszont politikailag már érdekes. Egy miniszterelnöknek el kell viselnie, hogy kinevetik, közbeszólnak, nem figyelnek rá, vagy egyszerűen nem adják meg neki azt a tekintélyt, amelyet saját magának tulajdonít.
A hatalom egyik próbája éppen ez. Aki csak akkor higgadt, amikor mindenki figyel, bólogat és komolyan veszi, az nem higgadt, csak kedvező körülmények között van.
A valódi kérdés ezért nem Magyar Péter „elmeállapota”. Sokkal kellemetlenebb annál:
Ha egy rajzoló vagy mosolygó ellenzéki képviselő ennyire láthatóan zavarja, hogyan viselkedik majd akkor, amikor egy valódi válságban nem néhány képviselő, hanem a piacok, szövetségesek vagy egy egész ország mondanak neki nemet?
