Miskahuszár méretei

Már egy hét eltelt azóta, hogy felavatták Miskahuszárt Pákozdon, magas rangú vendégek közreműködésével, ünnepélyes keretek között, én azonban sehogy sem bírok szabadulni a hír és a látvány hatása alól.

Miskahuszár a méreteiről lett híres – még szép, hogy nem az esztétikai sajátosságairól – egyik pillanatról a másikra. Csizmával-karddal-csákóval ugyanis nem kevesebb, mint tizenkét és fél méter magas őkelme, ilyenformán az M7-es autópályáról is megcsodálható. Egyes sajtótermékek olyat is állítottak, hogy rekordot döntött a mentés Godzilla, ám ez nem stimmel. A 2015-ben felállított tarcali Áldó Jézus-szobor valóban csak 8 méteres, tehát monumentalitása ellenére apróság hozzá képest, de vannak hazánkban grandiózus művek régebbről is. A tatabányai turul ebből a szempontból nem mérvadó – egyrészt mert nem emberábrázolás, másrészt mert ott a szárnyak 15 méteres fesztávolsága a fontos –, de a budai Szabadság-szobor annál inkább. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásának – melynek történetéről háromrészes sorozatot publikáltunk nemrégiben – nőalakja 14 méteres, miközben talapzatával egyetemben 40 méterrel emelkedik a talajszint fölé. Emennek előnyei közül ugyanakkor kiemelendő, hogy semmiképp sem csúnya, illetve sem közvetlen környezetére, sem a városra nem telepszik rá, és ezt jól teszi.

Miskahuszár tájba passzolóságával kapcsolatban viszont megfogalmazhatónak tűnnek bizonyos kételyek. Érthető, hogy a huszárság szellemisége erőt kell hogy adjon napjaink küzdelmeihez – miként Benkő Tibor vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke mondotta volt avatóbeszédében, eltörpülvén az óriás lábai előtt –, ezzel nincs vitánk. A kérdés inkább az, hogy mégis miként fejezi ki és adja át ezt a pompás szellemiséget bárkinek egy sok százszoros nagyítású ólomkatona.

Az ólomkatonázást amúgy nem az ujjamból szoptam, a projekt honlapján olvastam róla. Van neki ilyenje ugyanis – egyes elemei üzleti vállalkozásra utaló karakterjegyeket mutatnak –, melyet böngészve kiderül, hogy az egészet kezdeményező Vlaszák Mihály régi álma valósult meg elkerekedő szemeink előtt. A fémöntésben otthonos szak- és üzletember, akit mindig érdekeltek a régi játékok, és nemkülönben tisztelte a hagyományos értékeket, konkrétan azt találta ki több mint tíz évvel ezelőtt egy álmatlan éjszakán, hogy miért ne építhetné-építtethetné meg a világ legnagyobb ólomkatonáját.

Mármost nincs azzal semmi baj, ha az emberek valóra váltják az álmaikat. Ha van bennük elegendő eltökéltség, továbbá rendelkezésükre áll a szükséges munkaerő és a 70 tonna alapanyag, akkor nem is szabad akadályozni a játékosan kreatív szellem és a művészi hajlam szárba szökkenését. Addig semmiképpen sem, amíg a négy fal között történik mindez. Vagy a kiskertjükben. Pákozd helyett mintegy, a világhírűvé válás igénye nélkül.

Ez esetben ráadásul a magas rangú vendégek is foglalkozhattak volna valami mással múlt szombaton, és a sztrádán haladókat sem fenyegetnék speciális vizuális ingerekből fakadó veszélyek – mostantól az idők végezetéig. Mindig vezessenek körültekintően!