A jegybanknál eddig tartott a küklopszüzemmód
Noha Matolcsy György távozásával továbbra is az infláció elleni küzdelem maradhat az MNB elsődleges célja, ami eleve a törvényi feladata, és a legutóbbi adatok miatt sem tehet másképp, de nem lennénk meglepve, ha a következő hónapokban több növekedéstámogató programot indítana el az új vezetés. Akárcsak 2013-ban, amikor még Matolcsy volt az, aki az első intézkedései között dolgozta ki a Növekedési Hitelprogramot, amelynek aztán komoly érdeme volt abban, hogy növekedési pályára állt a magyar gazdaság.
Sokan várhattak erre a pillanatra a kormány háza táján: március 4-vel átveszi a stafétabotot Varga Mihály korábbi pénzügyminiszter a Magyar Nemzeti Bank élén Matolcsy Györgytől, így a jövőben ő lesz a hazai monetáris politika első számú irányítója. Az elmúlt években korántsem volt zökkenőmentes a két intézmény közötti kapcsolat, 2021 óta gyakorlatilag megállás nélkül kritizálta Matolcsy az egyes kormányzati lépéseket, amit a kabinet sem hagyott válasz nélkül. A vita önmagában még nem lenne baj, hiszen két eltérő, egymástól független intézményről van szó, csakhogy egy idő óta már a gazdasági irányítást is megnehezíti. Tehát Varga érkezésével rendeződhet ez a kapcsolat, aminek leginkább a magyar gazdaság és persze Nagy Márton örülhet.
Míg Matolcsy a kormányt amiatt kritizálta, mert szerinte több olyan lépése volt, amellyel az inflációt fűtötte, mint például az árstopok, vagy hogy „letértünk a lengyel-magyar felzárkózási ösvényről”, addig Nagy Mártonnak az volt a leginkább kifogása, hogy a „jegybank küklopszüzemmódban működik”, mivel kizárólag az inflációra figyel. Az MNB-nek persze alapos oka van, hogy így tegyen, egyrészt a törvényi feladata az árstabilitás elérése, másrészt minden elemzés afelé mutat, hogy a 2020-as években egy magasabb inflációs közegbe léptünk, amelyben elengedhetetlenek a pozitív reálkamatok, bármennyire is akadályozzák növekedést.
Az infláció veszélye ráadásul a legutóbbi adatok alapján is úgy tűnik, hogy nem múlt el: januárban a fogyasztói árak 5,5 százalékkal nőttek, ami a jegybank és az elemzők jóslatát is felülmúlta. A vártnál rosszabb adatra a kormánynak is reagálnia kellett, ezért merülhetett fel másfél után ismét a sokat vitatott árstopok visszaállítása és egy annál is drasztikusabb lépés, a kiskereskedelemben az árrés szabályozása. Ráadásul még mindig a régi mumus, az élelmiszer-infláció tért vissza, ami korábban is felelt a hazai áremelkedésekért, és politikai szempontból sem lényegtelen, hogy kezeli a kormány.
Harmadrészt szintén megköti Varga kezét, hogy egyelőre nem sok esélye van annak, hogy a Fed folytassa mostanában a kamatcsökkentéseket, a piac idén maximum két kamatcsökkentés áraz a tengerentúlon, ami jócskán szűkíti az MNB mozgásterét. Márpedig ha a Fed nem gyorsít, itthon se lehet csodát tenni, egy erőltetett kamatcsökkentés miatt a szűkülő kamatfelár nyomán azonnal nyomás alá kerülne a forint, elindítva egy újabb gyengülést. A hazai fizetőeszköz amúgy is érzékenyen reagál minden negatív hírre, elég csak a múlt pénteki, balul sikerült Trump–Zelenszkij-találkozóra gondolni, ami miatt a forint az euróval szemben pillanatok alatt a 400-as szintről 408-ig gyengült.
Mindent egybevetve tehát hiába az új jegybanki vezetés, ha akarna se tudna lazítani a kamatszinteken, tehát huzamosabb ideig maradhat a 6,5 százalékos alapkamat. Csakhogy ez nem zárja ki, hogy ne dolgozzon ki növekedést támogató hitelprogramokat, pont úgy, ahogy 2013-ban, a legutóbbi elnökcsere idején történt.
A teljes cikk a Világgazdaság honlapján olvasható.
Fotó: Világgazdaság
