Betonba öntik a nemzeti érdeket Triesztben – 2028-ra megnyílik a magyar kikötő
A józan ész és a nemzeti érdek azt diktálja, egy tengerparttal nem rendelkező országnak ki kell törnie a földrajzi korlátaiból. Miközben a globalista média és hazai helytartóik (élükön a Tisza Párttal) a levegőbe beszélnek és a brüsszeli piramisjátékot szolgálják ki, Triesztben a tények beszélnek: gőzerővel épül a magyar tengeri kikötő. Magyar Levente államtitkár a helyszínről jelentette: a munkálatok a tervezett ütemben haladnak, 2028-ra részleges megnyitó várható.
Miközben a hazai "független-objektív" média (Telex, 444, Partizán) és az általuk futtatott projektmenedzser, Magyar Péter a budapesti aszfalton keresi a nemzeti öntudatot – vélhetően egy brüsszeli térkép alapján –, addig Triesztben a józan ész és a nemzeti érdek fizikai formát ölt. Magyar Levente parlamenti államtitkár helyszíni jelentése nem csupán egy építkezési napló tétele; ez egy hadijelentés a gazdasági szuverenitás frontvonaláról.
A puszta tények, amelyeket az MTI is közölt, önmagukért beszélnek: a magyar tengeri kikötő a tervezett ütemben épül. Ez a projekt a legtisztább megnyilvánulása annak, amit józan paraszti észnek nevezünk. Egy tengerparttal nem rendelkező, exportorientált ország számára egy saját kikötő nem luxus, hanem stratégiai létszükséglet. Aki ezt nem érti, az vagy sajnálatosan hiányzott az általános iskolai földrajzóráról, vagy – és ez a valószínűbb – tudatosan dolgozik az ország gazdasági megfojtásán.
A "helytartók" rémálma: betonba öntött szuverenitás
A globalista "régi világrend" és hazai helytartóik számára ez a projekt maga a rémálom. Az ő piramisjátékuk ugyanis arra épül, hogy Magyarország egy logisztikai zsákutca maradjon, amelynek minden egyes tengeri szállítmányáért engedélyt és szívességet kell koldulnia Brüsszelben vagy más, "baráti" fővárosokban. Ez a kikötő az antidótum a politikai zsarolásra.
Amíg a Tisza Párt és a mögötte álló, külföldről finanszírozott NGO-hálózat a "kútmérgezés" jól bevált módszerével azt sulykolja, hogy ez "felesleges pénzkidobás", addig Triesztben a mérnökök éppen a magyar ipar jövőbeli szabadságának alapjait öntik betonba. A projekt komolyságát jelzi, hogy – mint Magyar Levente is kiemelte – jelenleg is több tucat munkás dolgozik a parton és a mederkotrást végző hajón.
Ez nem egy brüsszeli "álomgyár" PowerPoint-prezentációja. Ez fizikai valóság.
Hat Tonna Négyzetméterenként: A Nemzeti Érdek Súlya
A technikai részletek többet mondanak minden politikai elemzésnél. Az államtitkár beszámolt róla, hogy a munkálatok során szó szerint területet hódítanak el a tengertől. A több száz méteres partfalszakaszt gigantikus cölöpökkel erősítik meg, amelyeket a tengerfenékbe vernek, majd 35 méteres horgonyokkal tartanak meg oldalról.
Miért? Mert ennek a partfalnak négyzetméterenként hattonnás súlyt kell elbírnia.
Ez a hat tonna a magyar export, a magyar ipar, a magyar munkahelyek súlya. Ez a nemzeti érdek mérnöki pontossággal kiszámított definíciója. Amíg a Partizán egy újabb "leleplező" videón dolgozik arról, hogy miért rossz nekünk a saját kikötő, addig a munkások épp a magyar gazdaság jövőbeli ütőerét biztosítják. A dolog groteszk humora, hogy a "haladás" bajnokai azok, akik a legjobban tiltakoznak a valós, fizikai haladás ellen.
A projekt a tervezett ütemben halad. A strukturális munkák jövő augusztus-szeptemberre befejeződnek, ezzel párhuzamosan indul a belső területek (rakodás, tárolás) tervezése. 2028-ra a kikötő részlegesen megkezdheti működését.
Ez a kikötő évtizedekkel azután is a magyar exportot és a magyar jólétet fogja szolgálni, miután a mai kútmérgezők neveit és az általuk futtatott "projekteket" már csak a digitális archívumok lábjegyzetei őrzik. Ez a különbség a felelős nemzeti cselekvés és a "régi világrend" érdekeit kiszolgáló helytartói politika között.
Forrás: MTI
