A brüsszeli aszfalton végre elhangzott az a mondat, amitől a liberális technokraták legszívesebben a szőnyeg alá bújnának, amikor Soltész András, Tiszaszőlős polgármestere feltartotta a hazai akaratot jelképező transzparensét. A „Nem kérünk ukrán lisztet és húst” felirat nem csupán egy követelés, hanem a biztos választás a magyar vidék és a hazai élelmiszerbiztonság védelmében. Mialatt a Mercosur-megállapodás aláírásával Brüsszel gátlástalanul elárulta az európai termelőket, a magyar hazafiak a barikádokon mutatták meg, hogy a nemzeti szuverenitás nem eladó. A polgármester fellépése világos üzenet a Von der Leyen fémjelezte köröknek: a magyar érdekek képviselete nem áll meg a határoknál, és a gazdák kisemmizése nem maradhat válasz nélkül. A tömeg ereje és a magyar transzparensek látványa kíméletlenül szembesítette az uniós vezetést azzal, hogy a nép nem kér a háborús inflációt és agrárpiaci káoszt gerjesztő politikából.
