Amióta Ciprus az Unió része, rengeteg bevándorló érkezik. A helyiek szerint ez egy kicsiny sziget és nincs elég hely évente több tízezer újonnan érkezõnek. Néhány hónap alatt megnõtt a munkanélküliség, rengeteg szociális probléma jelent meg, hiszen a bevándorlók nem csak olcsó munkaerõt jelentenek, hanem számos rossz dolgot is hoznak Európából, mint a drogok, vagy a szétesett családok.
Cipruson még ma is kísért a múlt. Az ENSZ által ellenõrzött ütközõzónában járunk. Ez a terület 30 éve zárt zóna, minden érintetlen és minden az enyészeté. Csakúgy, mint a fõváros, Nicosia repülõtere, amely a megépítésekor a legmodernebbek közé tartozott Európában. Ma csak a járõrök és az aknamentesítõk léphetnek a területre. Ciprust 180 kilométer hosszan szeli ketté az ütközõövezet. 12 nemzet katonái vigyázzák a rendet. Mostanában szerencsére nem sok dolguk akad.
Valljuk be, Ciprusról legtöbbünknek nem a megosztottság, hanem a napfény és a tengerpart jut eszünkbe. Nem véletlenül: a szigeten jóformán egész évben felhõtlen az ég, kristálytiszta a tenger. A szerelem szigete ma már nem csak a tömött pénztárcájú turistákra számít.
