A Varsótól 80 kilométerre lévő skierniewicei vasútállomásra érkezett 1920. augusztus 12-én az a 22 millió lőszer, amit a Magyar Királyi Honvédség juttatott el az akkor éppen nehéz helyzetben lévő lengyel hadseregnek. Lengyelország, amely a felosztásokat követően visszanyerte államiságát, meg akarta védeni azokat a területeket, amelyeket tőle egyszer már elvettek, a szovjetek pedig az Orosz Birodalom által ellenőrzött területeket akarták megtartani.
– Kevesen tudták és értették a maga valóságában akkor Európában, hogy mi volt a csata jelentősége. Egyedül Magyarország, amely ekkor már megtapasztalta a kommunizmus által ígért földi paradicsom mindennapi poklát, tudta, hogy mi dőlt el akkor a Visztulánál. A visztulai csodával az európai civilizáció húsz év haladékot kapott, mielőtt a történelem legvéresebb diktatúrája kezébe kaparinthatta volna a kontinens nagy részét – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter.
A bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott. Ausztria, Olaszország, Németország, Csehszlovákia és Danzig szabad város nem engedte át a hadianyag-szállítmányokat, a Szocialista Internacionálé pedig teljes szállítási bojkottot hirdetett Lengyelország ellen.
– A magyar segítség fontos volt, anyagi értelemben azt a lapát szenet jelentette, amitől még éppen nem hunyt ki a tűz, így a lengyel hadigépezet ereje megmaradt, mindez egy epizód volt a csata történetében, de igen fontos. Amint fontos epizód volt a lengyelek harcában Magyarország a második világháborúban, ahogy fontos volt a magyaroknak a létező szocialista diktatúra idején Poznan és Gdansk példája, és ahogy fontos volt 1956-ban a lengyelek segítsége. Mert mindig barátok voltunk a bajban – szögezte le Hende Csaba.
A vasútállomáson tábla hirdeti a majd' száz évvel ezelőtti magyar segítséget.
– Ha nincs a magyar segítség, nem lett volna mivel lőni a bolsevikokra, és lőni kellett rájuk, hogy megvédjük a szabadságunkat. Más nemzetek leállították a szállításokat, de önökre számíthattunk. Nem első és nem utolsó eset volt ez – fogalmazott Jan Stanisław Ciechanowski, a veteránok és meghurcoltak hivatalának vezetője.
A skierniewicei vasútállomáson álló emléktáblát többtucatnyian koszorúzták meg.
