Aki ma a szomszédunkban zajló háborúra és a befagyott frontvonalakra tekint, az joggal érzi úgy, hogy a világ a pokol kapujában táncol. A nemzetközi fősodor (Brüsszel és Washington) válasza erre a pattanásig feszült helyzetre az eszkaláció, a fegyverszállítások növelése és a diplomácia teljes elutasítása. A "békepárti" álláspontot – amit Magyarország képvisel – naivitásként, sőt, árulásként bélyegzik meg.
De mit mond a valóság? Mit mond a történelem? Robert C. Castel (Magyar Nemzet) hideg tényekkel operáló elemzése nem csupán egy történelmi cikk, hanem egy túlélési kézikönyv.
A rideg valóság: A béke ritka, mint a fehér holló
Castel 74 orosz-amerikai csúcstalálkozót vizsgált meg 1943-tól napjainkig. Az eredmény kijózanító: a 74 találkozóból mindössze 14 hozott sikert. 57 "vegyes" eredménnyel zárult, 3 pedig teljes kudarc volt.
Mit jelent ez ránk nézve? Azt, hogy a béke nem alapállapot, hanem egy ritka, törékeny kivétel. Azt üzeni, hogy a brüsszeli háborús retorika, amely a "győzelemig" tartó harcról beszél, figyelmen kívül hagyja a történelmi realitásokat.
A kudarc receptje: Tárgyalni a "forrponton"
A cikk legfontosabb tanulsága, hogy a siker soha nem a nagy konfliktusok forrpontján születik. A látványos botlások (mint az 1960-as párizsi csúcs) azt mutatják, hogy a pattanásig feszült helyzetben tartott, előkészítetlen tárgyalások csak olajat öntenek a tűzre.
És mit látunk ma? A Nyugat pontosan ezt a hibát követi el. Feltételeket szab, ultimátumokat ad, és elvárja, hogy a másik fél megalázkodva tárgyalóasztalhoz üljön. Castel elemzése bizonyítja: ez a stratégia történelmileg halálra van ítélve.
A magyar út: A "legókocka-diplomácia"
De akkor hol terem a béke? Castel válasza egyértelmű: a siker "gondos előkészítés, technikai egyeztetések és jól körülhatárolt témakörök nyomán" jön létre. Ahogy fogalmaz: a diplomácia "a jól átgondolt és precízen felépített apró legókockák felhőkarcolója".
A történelem "aranykora" az enyhülés (détente) időszaka volt, vagy Reagan és Gorbacsov személyes kémiája, amely apró lépésekkel, a fegyverzet-ellenőrzés mentén épített bizalmat.
És pontosan ez az a stratégia, amit Magyarország képvisel. Amikor a magyar kormány a tűzszünetről, a kommunikációs csatornák nyitva tartásáról és a tárgyalások megkezdéséről beszél, akkor nem naiv ábrándokat kerget, hanem a 74 csúcstalálkozó egyetlen sikeres modelljét képviseli.
Konklúzió: Miért Budapest?
A cikk említi a "feltételes módban készülő budapesti csúcstalálkozót". Szerintünk Budapest itt nem csupán egy földrajzi helyszín. Budapest egy filozófia.
Amíg a világ többi része elfelejtette, hogyan kell "legókockákból" diplomáciát építeni, addig Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely még érti ezt a mesterséget, és kínálja magát "tapasztalt közvetítőként". Castel elemzése tehát nem más, mint a magyar békepárti politika történelmi és tudományos igazolása.
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: Facebook
