A bluesban benne van minden: a fájdalom, a derű, a fricska és a remény
A magyar blues és rockzene egyik legmeghatározóbb hangja, Deák Bill Gyula, idén tölti be 77. életévét. E jeles alkalomból november 15-én, a Papp László Budapest Sportaréna színpadán adja nagyszabású Bill 77 című koncertjét, amely nem csupán születésnapi bulinak ígérkezik, hanem az évtizedek alatt felépített pályáját is ünnepli. A magyar blues királya pályafutásának minden fontos állomását érinti a koncert a Hobo Blues Band-es korszaktól a szólóéveken át a rockoperás szerepekig és a Deák Bill Blues Bandig. Vendégei között ott lesz Tátrai Tibor, Ferenczi György és Takács Tamás. Életéről, karrierjéről és kőbányai gyökereiről is beszélgettünk az énekessel.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján érhető el.
Részlet az interjúból:
"– November 15-én a Papp László Sportarénában ünnepli a 77. születésnapját. Mit jelent ez a koncert önnek?
– Nagy izgalommal várom, és hatalmas hálát érzek a közönség iránt, amiért évtizedeken keresztül mellettem állt. Igyekszem viszonozni ezt a szeretetet. Lesznek vendégek is: Tátrai Tibor, Ferenczi György, Takács Tamás és természetesen a Deák Bill Blues Band. A számok átölelik a művészetemet, a Hobo Blues Bandtől mostanáig játszunk mindenfélét, ami fontos volt, de az egésznek a gerince adott: a régi számokat kell játszani, mert várják az emberek, köztük a Rossz vért, a Kőbánya bluest, a Felszarvazottak balladáját meg az István, a királyból is két számot.
– Az 1983-as István, a király rockopera nagy élmény lehetett minden szereplőnek. Az ön életébe mit hozott?
– Az egyik legkedvesebb korszakom volt a Hobo Blues Band mellett. 1990-ben a Népstadionban kilencvenezer ember előtt adtuk elő a rockoperát, óriási hangulat közepette. Olyan emberek is megismertek ekkor, akik addig nem tudták, hogy ki vagyok.
– Sokszor mondta, hogy a blues egy életforma. Mit jelent ez most ennyi év után önnek?
– Mindig ugyanazt jelenti. Kőbányán születtem, gyerekkoromban a szüleimmel egy szobában laktunk hatan, ott is mosakodtunk egy lavórban. Nem volt könnyű, főleg így fél lábbal, de mindig megvoltunk. A nehézségek ellenére szép kamaszkorom volt. Fél lábbal ugyanúgy futballoztam, lábteniszeztem és mindent csináltam, mint a többiek. Aki nem kapott eleget a sorstól és az élettől, az igazából nem is tudhatja, hogy mi a blueszene. Azt mondták a feketék is, de hát az tényleg így van: aki nem tudott örülni egy cukros zsíros kenyérnek vagy egy almának, az nem is tudhatja, hogy miről szól ez a zene. A bluesban benne van minden: a fájdalom, a derű, a fricska és a remény. Tele van érzelemmel."
Fotó: Facebook
