„Isten a tenyerén hordoz” – Sasvári Sándor a hitről, a lovakról és a fantom titkáról
Sasvári Sándor Jászai Mari-díjas színművész és zenész neve mára összefonódott a magyar musicaltörténelem legnagyobb szerepeivel, ám a csillogó sikerek mögött egy mélyen emberi és küzdelmes út húzódik. A művész a fővárosi Mester utca egyik zsúfolt társbérletéből indult, ahol a '60-as évek szűkössége ellenére a zene és a szülői szeretet teremtett számára bőséget.
Sasvári Sándor autodidakta gitárosból lett a Rock Színház alapembere, majd az ország „örök Jézusa”, aki nem csupán eljátszotta, hanem aszkéta módon készültve át is élte a Megváltó szerepét.
A színpad mellett életének másik tartóoszlopa a lovak iránti rajongás: volt idő, amikor feleségével egy saját építésű istállóban laktak, hogy hazahozhassák kedvenceiket. Legyen szó a duisburgi Nyomorultak Jean Valjean-járól vagy Az Operaház Fantomjáról, amelyet hatvan felett is egyedülálló energiával alakít,
Sasvári Sándor hitvallása változatlan:
„Isten, haza, család”.
A Budai Ivettnek adott interjúban, a HírTV Ikon Budai Ivettel című műsorben a művész őszintén mesél a hit erejéről, a tatterzallos kezdetekről és arról a belső tartásról, amely fél évszázada segíti őt a pályáján.
