

Pontosan egy évtizeddel ezelőtt, 2015. szeptember 16-án a röszkei határátkelőnél a migrációs válság valóságként robbant be a magyarok mindennapjaiba. A déli határ ostroma brutális erőszakba torkollott, ami rávilágított arra, hogy a határvédelem nem megosztó politikai kérdés, hanem a nemzeti biztonság alapja.
A nap, amikor az ellenzékiek „álproblémának” nevezték a valóságot
Tíz évvel ezelőtt a magyar-szerb határnál több ezer illegális bevándorló gyűlt össze, követelve, hogy engedjék be őket Európába. A feszültség akkor tetőzött, amikor a tömeg kövekkel és fadarabokkal támadta meg a magyar határőröket, akik vízágyúval és könnygázzal próbálták megállítani a behatolókat. A nap, amely a valóságban a nemzeti szuverenitásért és a közbiztonságért folytatott küzdelem szimbólumává vált, éles ellentétben állt a hazai és a nyugati liberális politikai elit kommunikációjával.
„Álprobléma”, „rasszista gyűlöletkeltés”, „hamis fenyegetés” – az akkori ellenzék és a brüsszeli elit ezzel a retorikával igyekezett bagatellizálni a migrációs krízist. A képsorok, amelyek migrációpárti országokban ma is mindennaposak, máig mindenki emlékezetében élnek: a határt ostromló, erőszakos tömeg, a sérült rendőrök és a küzdelem, amely egyértelműen megmutatta, a migráció nem csupán egy szociális, hanem egy súlyos biztonsági probléma. A röszkei ostrom és az, ami azóta történt az ellenzék arcába vágta a valóságot, és bebizonyította, hogy az, amit ők ideológiai alapon tagadtak, a magyar emberek számára valós veszélyt jelent.


