A vádlott és társa 1998 januárjában Pécs közelében az erdőben brutális kegyetlenséggel megölte üzletfelét, akivel leszámolási vitája volt. Egy csákánynyéllel verte, majd késsel összeszurkálta. A gyilkosság után Angliába menekült, ahol álnéven élt. Nemzetközi elfogatóparancs alapján három éve fogták el. Társa 2000-ben jogerősen nyolc év szabadságvesztést kapott.
A vádlott végig tagadott, a bíróság azonban a bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy ő követte el a gyilkosságot.
„A bíróság tizenhárom évi fegyházra és tíz év közügyektől eltiltásra ítéli. A kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra legkorábban a büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható” – ismertette az ítéletet Antal Gábor, a Pécsi Törvényszék bírója.
A bíróság az elkövetéskor hatályos jogszabályokat vette figyelembe, mert ez a vádlottra nézve kedvezőbb, a törvény szerint ilyen esetben ezt kell figyelembe venni.
„Van egy üzenetértéke is ennek az ügynek, az, hogy meglehetősen reménytelen abban bízni, hogy egy súlyos bűncselekmény elkövetése után az igazságszolgáltatás elől a világban végleg el lehet menekülni. Ehhez, úgy tűnik, napjainkban a föld nem elég nagy, és a száműzetés hosszú évei sem hoznak sem biztonságot, sem megnyugvást. Lehet, hogy a legváratlanabb időben és helyen sújt le majd Justicia kardja. Ez most így történt” – mondta a bíró.
Az ügyész súlyosításért fellebbezett.
Az ítéletet a vádlott sem fogadta el.
– Kérem, nyilatkozzék.– Fellebbezni szeretnék.– Ennek iránya a felmentés?– Igen, persze. – Ez volt az elsődleges kérelme, gondolom, ezt tarja most is.– Igen.
Az ügy másodfokon a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.
