NapindítóHíradóVezércikkPaláverBayer ShowLáncreakcióRadarMonitorKommentHírFM
HírTvBelföld
A vágyvezérelt valóság: hogyan hazudik a 444 és Hann Endre a Fidesz „meggyengüléséről”?

A vágyvezérelt valóság: hogyan hazudik a 444 és Hann Endre a Fidesz „meggyengüléséről”?

Amikor a valóság makacsul nem akar igazodni az előre megírt forgatókönyvhöz, a propaganda új fokozatra kapcsol, megpróbálja átírni magát a valóságot. Pontosan ezt a kétségbeesett kísérletet láthatjuk a 444.hu legújabb, Hann Endrét idéző cikkében, amely a Fidesz állítólagos gyengüléséről és a „kiélezett helyzetről” vizionál. Szakértőnk most briliáns logikával, a józan ész alapján mutatja be, miért nevetséges ez a narratíva.

  • 2025. október 28., kedd 05:50
Vágólapra másolva!

A 444.hu, a Soros- egyik hazai szócsöve, Hann Endre közvélemény-kutatóra hivatkozva azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a politikai helyzet „kiélezettebb, mint korábban szinte bármikor a Fidesz 15 éves uralma alatt”. Ez a kijelentés nem csupán merész, de a tények és a logika fényében egyenesen abszurd.

Vizsgáljuk meg, miért nem állja meg a helyét ez a vágyvezérelt elemzés.

1. A kézzelfogható valóság negálása: az Október 23-i üzenet

Miközben Hann Endre és a 444 hajszálnyi különbségekről és „szűkülésekről” értekezik a kutatásokban, addig a valóság október 23-án egy brutálisan egyértelmű üzenetet küldött, a Békemenet hömpölygő, tömege (amelyet még az űrből is látni lehetett) és Magyar Péter jóval szerényebb rendezvénye közötti különbség nem hajszálnyi.

A 444/Hann narratíva ezt a kézzelfogható valóságot próbálja meg semmissé tenni elvont százalékokkal és szubjektív „érzetekkel” („a Tiszánál van a nagyobb vonzás”). Ez nem elemzés, hanem a valóság tagadása, egyfajta kognitív disszonancia a baloldali Mátrixon belül.

2. Hann Endre önellentmondása: a Fidesz erőbedobása = gyengeség?

Az elemzés logikai csúcspontja (vagy inkább mélypontja) Hann Endre azon fejtegetése, hogy a Fidesz „milyen erőbedobással kezdett kampányolni nyár óta”. Majd ebből – meghökkentő módon – nem a Fidesz erejére és mozgósítási képességére következtet, hanem arra, hogy „felismerték a komoly veszélyt”.

Ez klasszikus logikai bukfenc. Természetesen a Fidesz komolyan veszi a kihívást – ezt hívják professzionális politikának. De az a tény, hogy képes hatalmas erőforrásokat és tömegeket mozgósítani (amit a Békemenet is bizonyított), az nem a gyengeség, hanem az erő jele. Hann Endre érvelése olyan, mintha egy boxoló felkészüléséből arra következtetnénk, hogy biztosan ki fog kapni.

3. A közvélemény-kutatások bűvésztrükkjei

Hann maga is elismeri, hogy a június és szeptember közötti „szűkülés” a Medián méréseiben „szerény változás”, amit „nem szabad túlértékelni”. Mégis, a cikk fő üzenete a „kiélezett helyzet”. Ez tipikus manipulatív technika: egy jelentéktelen adatmozgásból messzemenő következtetést levonni, ami illeszkedik a kívánt narratívába.

minden Hann panaszkodik a „kormányoldali közvélemény-kutatások” megjelenésére. Miért? Mert azok más képet mutatnak, ami zavarja a 444 által épített illúziót. Ahelyett, hogy szakmailag vitatná azokat, egyszerűen a „sokaságukkal” próbálja őket delegitimálni.

4. A valódi lényeg: kinek a pénzén, kinek a narratívája?

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a 444.hu és a hozzá hasonló platformok jelentős külföldi finanszírozásból működnek. Az ő feladatuk nem a magyar valóságobjektív elemzése, hanem a leadóik által elvárt narratíva (a Fidesz gyengülése, a Tisza felemelkedése, a kormányváltás esélye) folyamatos sulykolása. Hann Endre elemzése tökéletesen illeszkedik ebbe a megrendelt valóságképbe.

Konklúzió: ne dőlj be a Mátrixnak!

A 444/Hann Endre által festett kép egy vágyvezérelt illúzió, amely szembemegy a látható tényekkel (október 23.), logikai ellentokra épül (az erőbedobás = gyengeség?), és szelektíven kezeli az adatokat. Ez nem elemzés, hanem propaganda célja a saját táboruk hitetése és a bizonytalanok megtévesztése.

A józan ész és a saját szemünk azonban nem hazudik. A helyzet nem „kiélezettebb, mint valaha” – a helyzet az, hogy a nemzeti oldal elsöprő erődemonstrációt tartott, amire a másik oldalnak nincs más válasza, mint a valóság tagadása.