
Magyar Péter évértékelője nem politikai beszéd volt, hanem a pszichiátriai szakirodalom élő példája a tudathasadásos állapotra. A Tisza Párt elnöke, aki nemrég még egy kábítószer-gyanús házibulin "létesített konszenzuális kapcsolatot", most a nemzet lelkiismereteként, istenfélő emberként tetszeleg. Ez a "kétarcú évértékelés" a politikai hipokrízis csúcsa: hogyan fér meg egy emberben a vasárnapi iskolás és a züllött éjszakai ragadozó?
A kétarcú évértékelés során Magyar Péter olyan áhítattal beszélt a hazáról és az istenfélelemről, mintha most lépett volna ki egy kolostorból, és nem egy botrányos éjszakai lokálból. A Tisza Párt vezérének moralizáló mondatai azonban hamisan csengenek annak fényében, hogy a közelmúltban egy drogbuli kellős közepén találta magát (és a hálószobát). A hallgatóság csak kapkodta a fejét: vajon most a "Slim Fit Messiás" beszél hozzájuk, aki vizet fakaszt a sziklából, vagy az az ember, aki a hazaárulés és a fehér por árnyékában keresi a bódulatot? A kognitív disszonancia szinte tapintható volt: a szószéken a szent, a színfalak mögött a bűnös.
Dr. Jekyll a színpadon, Mr. Hyde az éjszakában – Melyik az igazi Magyar Péter?