

Vége a mesének a „spontán népharagról”: Pócs János videója lerántotta a leplet a Tisza Párt módszereiről. Kiderült, hogy a Gyöngyösön őrjöngő tömeg nem elvekért, hanem húszezer forintért és benzinpénzért ment balhézni. A helyiek szerint Csík Miklós szervezte a fizetett statisztákat, bizonyítva a régi tételt: aki mindenre csak pénzért képes, az pénzért bármire képes.
Na, kérem szépen, megérkeztünk a „szabadságharc” piacterére! Eddig azt hittük, a Tisza Párt híveit a szent felháborodás fűti, de kiderült: inkább a húszezer forintos bankó melege. Pócs János országgyűlési képviselő nem volt rest, elment Tarnaörsre és Tarnazsadányra, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba – vagy inkább a Tiszába. A videóban megszólaló helyi férfi kertelés nélkül kimondta az igazságot: pénzért mentek őrjöngeni a gyöngyösi Lázárinfóra. A tarifa: egy huszas, azaz Deák Ferenc búskomor képe, plusz benzinpénz. Ez aztán az elhivatottság! Úgy tűnik, Magyar Péteréknél a „rendszerváltás” nem más, mint egy jól fizetett statisztaszerep.
A szervezőként megnevezett Csík Miklós valószínűleg nem a nép hangját, hanem a pénztárca hangját hallotta meg. A képlet pofonegyszerű és végtelenül cinikus: ha nincs elég dühös ember, akkor veszünk magunknak. Aki pénzért kiabálja, hogy „diktatúra”, az holnap pénzért kiabálja majd, hogy „éljen a király”, ha éppen azt fizetik meg jobban. Ez nem politikai véleménynyilvánítás, hanem bértüntetés. A „messiás” követői valójában zsoldosok, csak éppen nem fegyvert, hanem sípot és dobot kaptak a kezükbe.
A videó tanulsága sokkoló, de nem meglepő. Azt a régi bölcsességet igazolja: „Aki mindenre csak pénzért képes, az pénzért bármire képes.” Gondoljunk bele: ezek az emberek nem meggyőződésből mentek oda ordibálni Lázár Jánossal, hanem mert megfizették őket, mint egy piaci kofát. Ez a Tisza Párt "erkölcsi fölénye"? Hogy megvásárolják a nyomorban élő emberek hangját, és fegyverként használják őket a politikai ellenfelekkel szemben? Ez nem demokrácia, hanem a legundorítóbb emberkereskedelem politikai változata. Kihasználni a rászorulókat, odadobni nekik egy kis aprót, hogy cserébe eljátsszák a dühös forradalmárt – ennél mélyebbre nehéz süllyedni. Ha Magyar Péteréknek fizetniük kell azért, hogy valaki támogassa őket (vagy legalábbis úgy tegyen), akkor ott nagyon nagy a baj a népszerűséggel.
Forduljunk most a Tisza Párt jóhiszemű támogatóihoz, akik tényleg hitből, ingyen, a saját idejüket áldozva mennek el egy-egy rendezvényre. Tiszteletreméltó, hogy van bennetek tűz és hit.
De nézzétek meg ezt a videót, és gondolkozzatok el: Hogy érzed magad attól, hogy miközben te lelkesedésből csinálod, addig a vezéreid másokat húszezer forintért bérelnek fel ugyanerre? Nem érzed úgy, hogy ez arculcsapás a te őszinte hiteddel szemben?
Az intelligens ember ismérve, hogy észreveszi a manipulációt. Ha egy mozgalom valóban népszerű, nem kell fizetnie a tömegért. Ha fizetni kell a "rajongókért", akkor az egész csak egy Patyomkin-falu, egy színjáték. Biztos, hogy egy olyan közösséghez akarsz tartozni, ahol a "bajtársiasságot" készpénzben mérik, és ahol a leghangosabbak valójában csak a legjobban megfizetett statiszták? Ez nem rendszerváltás, ez üzlet. Ne hagyd, hogy a te ingyen hitedet használják paravánnak a piszkos üzleteikhez!