
Nagyhét, régi magyar nevén „sanyarúhét” vagy „vizeshét”, a húsvétra való felkészülés legintenzívebb időszaka. A húsvét nem a csokitojástól vagy a sonkától válik különlegessé, hanem az azt megelőző közös családi készülődéstől. A húsvét azon ünnepek egyike, melyben a keresztény ünnepi szokások összeforrtak a néphagyománnyal. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe, ugyanakkor a tavasz eljövetelének köszöntése is.
A népszokás szerint ilyenkor a legények sorra járták a házakat és versikék kíséretében dézsából vagy vödörből hideg vízzel (manapság kölnivízzel vagy szódával) megöntözték a legszebb ruhájukba öltözött leányokat, akik a locsolásért cserébe piros tojást adtak. A kifejezetten keresztény eredetű szokások mellett a néphagyomány is rengeteg jelentést tett hozzá a locsolkodáshoz: a víz tisztító hatására is utal, valamint a termékenységet jelképezi.
Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
Az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az úgynevezett tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették.
A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
A húsvéthétfőhöz a Felvidéken az öntözés, locsolás, lányok és asszonyok vesszőzésének szokásai kapcsolódnak. Nyugaton a vesszőzés, keletebbre az öntözés volt a jellemző.
Zöldág-járás
A zöldág-járás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Elsősorban a lányok, esetleg a legények is kézfogással sorba álltak.
A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun.