Van abban valami sajátos, amikor egy politikus a tanévnyitón másoknak tart erkölcsi eligazítást, majd büszkén sorolja saját iskolai intőit és a rendőrségi ügyét. Magyar Péter esetében a személyes történetekből ismét politikai üzenet készült. A kérdés nem az, hogy lehet-e hibázni, hanem hogy milyen alapon oszt erkölcsi leckét az, aki a saját múltját is a politikai szereplés kellékeként használja? A példamutatás ugyanis nem attól lesz hiteles, hogy valaki hangosan beszél róla.
