NapindítóHíradóVezércikkPaláverBayer ShowLáncreakcióRadarMonitorKommentHírFM
HírTvKülföld
Marine Le Pen harcot hirdetett a migránsterror ellen

Marine Le Pen harcot hirdetett a migránsterror ellen

Kíméletlen harcot indít a bűnöző migránsok ellen Marine Le Pen, a francia jobboldal vezetője – derült ki a Le Figarónak adott interjújából.

  • 2024. június 17., hétfő 14:48
Vágólapra másolva!

Június 30-án és július 7-én lesznek parlamenti választások Franciaországban, miután Macron elnök feloszlatta a Nemzetgyűlést. Ugyanis háborúpárti mániája miatt valószínűtlenül nagyot bukott a múlt vasárnapi EP-választáson. Marine Le Pen a Le Figarónak adott alapos interjút, ebből gyakorlatilag egész programja kiderül. Tanulságos és fontos gondolatok.

LE FIGARO: Miután Macron feloszlatta a francia nemzetgyűlést, három politikai tömb alakult ki: egy egységes baloldal, egy meggyengült macronista centrum, valamint a Nemzeti Tömörülés (RN) és Éric Ciotti (Republikánusok (LR)) szövetsége. Átvették a jobboldal helyét a francia politikai térképen?

MARINE LE PEN: Nem hiszem, hogy a bal-jobb megosztottság visszatérne. Az, hogy az LR egy részével szövetséget kötünk, nem teszi az RN-t jobboldali párttá. Az RN egy patrióta párt és semmilyen jobboldali vagy baloldali kategóriába nem sorolható.

A másik két baloldali blokk (szocialisták és szélsőbalos kommunisták) valamint a macronisták egy posztnacionálisnak nevezhető vízióval rendelkeznek, mert egyikük szerint fel kell számolni a határokat és Franciaországnak az egész világot be kell fogadnia és engedni kell, hogy hasznot húzzanak a rendszerünkből, a másikuk pedig egy nemzetek feletti struktúrán keresztül akarja felszámolni a nemzeti szuverenitás lényegét.

Arra a kérdésre, hogy Macron vagy (a szélsőbaloldali, antiszemita) Mélenchon-e az igazi ellenfele, így válaszolt Marine Le Pen:

„A két politikai tömb nincs egy szinten. Az ország számára egyértelműen a Népfront (Nupes II) jelentené a legdurvább horrort, még inkább, mint elődje, a Nupes I. (Ez a baloldali összefogás a 2022-es elnökválasztásra alakult meg, hagyományos szocialistáktól kezdve a kommunistákig, minden baloldali párt benne volt). Ez maga a baloldali iszlám, amely szinte nyíltan kiáll minden szabadságjogunk felszámolása mellett, úgy mint ki akarják iktatni, hogy szabadon lehessünk franciák és élhessünk az ebből fakadó jogainkkal, megszüntetnék a tulajdonjog, a tüntetés, vagy a véleménynyilvánítás szabadságát is. A rendőrség fizikai és erkölcsi lefegyverzését akarják, és szétvernék alkotmányos és köztársasági berendezkedésünket. (Nupes II.-Mélenchon új baloldali összefogását a rosszemlékű „Népfront” kifejezéssel illeték.)

Fontos megállapításokat tesz Marine Le Pen a hagyományos jobbközéphez, a Republikánusokhoz (LR) fűződő viszonyáról is.

„Mindig is tisztában voltunk azzal, hogy az LR-en belül, és különösen az LR szavazói és számos egyéni kerületben dolgozó vezetője részéről megvolt a közeledés felénk, ez már eddig is lehetővé tette, hogy együttműködjünk velük. De volt/van egy szakadék az LR bázisa és az LR vezetése között. Éric Ciotti „felrúgta a bilit”, és felszakította az LR csúcsán létező mély, ideológiai sebeket.

Így maradt az LR bázisa, amely beleegyezne egy szövetségbe, de amelyet a valóságban az LR vezetése hiszterikusan megbénított. Megdöbbentőek voltak azok a kifejezések, amelyeket az LR „megmondó emberei” használtak Éric Ciotti (a Marine Le Pennel szövetkezni akaró LR-elnök) ellen, pontosan átvéve a szélsőbaloldal kifejezéseit.

Arra volt szükség, hogy valaki végre az első rést üsse ezen a "berlini falon", és, hogy megjelenjen az első repedés a gáton.

És Éric Ciotti-nak volt bátorsága ehhez. Szemben a Népfront programjával, amely néhány hónap alatt eltüntetné országunkat, és figyelembe véve, hogy sürgősen lépni kell, a nemzeti erőknek kötelességük összefogni.”

Az ország kormányozhatóságáról, egy esetleges kohabitációról Marine Le Pen véleménye az, hogy ők állnak elébe, tiszteletben fogják tartani az ország intézményi szerkezetét és nem szólít fel senkit sem ennek az ellenkezőjére (ellentétben a baloldallal), mert az csak intézményi káoszhoz vezetne, amit a „Nemzeti Tömörülés” (RN) el akar kerülni.

A teljes cikket az Origo.hu-n olvashatják.