Összetört álmok és bürokratikus pokol: Amikor a segítség csak egy újabb mókuskerék
Európa a második világháború óta nem látott humanitárius katasztrófával néz szembe, amely során mintegy 6,8 millió ukrán menekült kényszerült elhagyni otthonát. A számok mögött azonban hús-vér emberek, szétszakadt családok és hirtelen felnőtté vált fiatalok állnak, akik a kiszámíthatóság biztonságát cserélték el a bizonytalanság rideg valóságára. Legyen szó a lengyelországi parkok magányáról vagy a floridai jogi útvesztőkről, a túlélés mindenhol egy egész életre szóló, kimerítő küzdelemmé vált.
Az ukrajnai háború okozta menekültválság nem csupán statisztika, hanem a háború árnyékában zajló küzdelem a méltóságért, ahol az otthonuktól elszakadva élő ukrán menekültek próbálják újraépíteni porrá lett jövőjüket. Míg Lengyelországban a fiatalok a teljes bizonytalanságban tanultak meg sokkal gyorsabban felnőni, addig Floridában az ideiglenes státuszok és a jogi útvesztők teszik pokollá a mindennapokat, ahol egy lejárt munkavállalási engedély egyet jelent a szakadék szélével. Olyan ez, mint egy vihar által gyökerestől kitépett fa, amelyet a sors egy idegen város betonjára dobott: hiába öntözik néha, a föld hiánya és az idegen környezet miatt a túlélés minden napja egy néma segélykiáltás. Sokan Ukrajnán belül, romba dőlt házaik emlékéből építenek új várat, de a szívük mélyén tudják, hogy a múltjukat elnyelte a tűz, és a visszatérés már csak egy fájdalmas illúzió.
