Kiemelt videók
Amikor 10 éve a rendőrök rátaláltak a halomba rakott 150 koponyára Frontera Comalapa határváros környékén, azt gondolták, hogy egy bűnügyi helyszínre bukkantak. Nem alaptalanul vélekedtek így, mivel a térségben tombolt az erőszak és az embercsempészet, ráadásul a koponyák két oldalán nem voltak ott a lyukak, amelyek a Mexikóban másutt talált ősi emberáldozatok maradványait jellemezték. A helyszín sem vallott régészeti lelőhelyre, mert a rituális célból létrehozott koponyahalmokat jellemzően vallási építmények szertartási terein (plaza) találták. A modern bűncselekmény áldozataitól származónak vélt csontokat ezért vizsgálatra az állam fővárosába, Tuxtla Gutiérrezbe küldték.
A koponyákról azonban az évtizeden át tartó vizsgálatok kiderítették, hogy azok 900 és 1200 között rituális célból feláldozott emberek maradványai - közölte szerdán a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH).
Az INAH régészei és antropológusai szerint az embereket, akiknek koponyáját a barlangban megtalálták, valószínűleg lefejezték, fejüket, mint trófeákat pedig a szakirodalomban compantliként emlegetett koponyaállványokon közszemlére tették. Feljegyzéseikben a spanyol hódítók az 1520-as években többször is írtak koponyaállványokról, sőt előfordult, hogy maguknak a spanyoloknak a feje is ilyen állványon végezte.
Az azték és más ősi kultúrákban elterjedt gyakorlattal ellentétben a barlangi koponyákat nem lyukasztották át kétoldalt, hogy zsineggel fapóznákra kössék fel azokat, hanem pusztán a póznák tetejére helyezték. A feláldozott emberek között valamiért több volt a nő, mint a férfi, és egyiküknek sem volt egyetlen foga sem - olvasható az intézet közleményében.
Fotó: Illusztráció - Shuttestock
