Folyamatos a jelenlétünk a Kárpát-medencében
A ma élő magyarság őseinek Kárpát-medencei jelenléte több ezer éve folyamatos, a sztyeppéről érkező népességek rokonsága pedig kimutatható. – 172 ősi és ma élő populáció új, 16 ezer mitogenomból álló adatbázist hoztak létre és vizsgáltak ezek kapcsolatrendszerét mesterséges intelligencián alapuló módszerrel. Az új algoritmus minden haplocsoport-összefüggést felismer, függetlenül a korreláció hátterében álló folyamat időpontjától.
Egy új módszertani cikket tettek közzé a Molecular Genetics and Genomics szaklapban a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének kutatói.
Új számítási módszerek kidolgozása
A mesterséges intelligencián alapuló populációgenetikai módszer egy újszerű megközelítéssel képes kimutatni az egykori és mai népességek származását és rokonsági viszonyait az anyai vagy apai öröklődésű haplocsoportok eloszlásából. A mesterséges intelligencián alapuló algoritmus önállóan képes csoportosítani a hasonló eloszlást mutató népességeket, majd kiszámítja az eloszlás középpontját (központi vektorát).
A szerzők kimutatták, hogy a központi vektor jó közelítéssel azonosítja azokat az ősi populációkat, melyek keveredéséből a mai népességek eredeztethetők. A módszerrel nemcsak az egykori keveredések forrásai azonosíthatók, de kiszámíthatók a keveredés arányai is.
A Kárpát-medence megbonthatatlan egysége
A szerzők a módszert a Kárpát-medence egykori és mai népességeinek vizsgálatára alkalmazva azt találták, hogy a mai populáció túlnyomó többsége egy rézkori (Kr. e. 4500–Kr. e. 2800) –bronzkori (Kr. e. 2800–Kr. e. 700) alapnépességre vezethető vissza, míg a keleti sztyeppei régióból érkező bevándorlások a jelek szerint kisebb genetikai hatást gyakoroltak a tizedik-tizenegyedik századi népességre.
Ez az eredmény egybevág a Magyarságkutató Intézet kutatói által jegyzett korábbi közlemény eredményével , melyben azt találták, hogy a X–XI. századi köznépi temetők népessége elsősorban a korábbi helyi népességet képviseli. A korábbi publikációban megállapították, hogy a X–XI. századi köznemesek többsége valószínűleg a Kárpát-medence helyi lakosságát képviseli, amely természetes módon keveredett, abba beolvadtak a keletről (vissza)érkező csoportok, köztük Árpád magyarjai, és a vele érkező törzsek.
A közös gyökerek a zenében is tetten érhetők
Az új módszer nemcsak a genetikai öröklődés követésére alkalmas, hanem többek között a népzenei dallamok rokonsági viszonyainak feltárására is, azok jellegzetes dallam- és ritmusszerkezete alapján. Juhász Zoltán és munkatársainak eljárása alkalmas a népzenei és genetikai párhuzamok kimutatására is, hiszen a jellegzetes zenei motívumok terjedése minden bizonnyal az egykori népességmozgások következménye. A publikációt Török Tibor, Maár Kitti, Varga István Gergely és Juhász Zoltán kutatók jegyzik.
Az eredeti bejegyzés ITT elérhető.
Forrás: Magyarságkutató Intézet/ Magyar Nemzet, Fotó: Bánhegyi Ferenc
