A Magyar Nemzet beszámolója szerint a köztársasági elnökrámutatott, noha a parajdiak sokat veszítettek, mégis maradt erejük mosolyra, jó szóra, biztatásra.
Mint fogalmazott, ott lenni nem pusztán kötelesség volt; tanítás, tanulás is.
– Nemzet csak akkor leszünk, ha mindenkinek van benne helye
– írta.
És miközben sokan csendben építik a közösséget, vannak, akik színpadon állva indulatot keltenek
– nem felemelnek, hanem bizalmat bontanak, értéket torzítanak, fiatalokat mérgeznek
– vélekedett Sulyok Tamás, aki egyben hozzáfűzte: „minden kornak megvannak a hangoskodói, de hiszem, hogy nem a zaj, hanem a tartalom, nem az indulat, hanem a méltóság tart meg egy közösséget, egy nemzetet”.
