

A politika ködös világában ritkán látni tisztán, különösen, ha új szereplők ígérnek fűt-fát. A Tisza Párt gazdasági "szakértőinek" elszólásai azonban rést ütöttek a kommunikációs pajzson. A nyugdíjrendszer "szigorítása", a 13. havi nyugdíj "átalakítása", az ukrán termékek előnyben részesítése a magyar gazdákkal szemben – ezek nem elvont ötletek, hanem konkrét tervek, amelyek milliók megélhetését fenyegetik. Most lerántjuk a leplet a szépen csomagolt ígéretek mögötti rideg valóságról.
A politika ködös világában ritkán látni tisztán, különösen, ha új szereplők ígérnek fűt-fát. A Tisza Párt gazdasági "szakértőinek" elszólásai azonban rést ütöttek a kommunikációs pajzson. A nyugdíjrendszer "szigorítása", a 13. havi nyugdíj "átalakítása", az ukrán termékek előnyben részesítése a magyar gazdákkal szemben – ezek nem elvont ötletek, hanem konkrét tervek, amelyek milliók megélhetését fenyegetik. Most lerántjuk a leplet a szépen csomagolt ígéretek mögötti rideg valóságról.
A Tisza Párt üstökösszerű feltűnése óta a legtöbb vita a politikai stílusról vagy a homályos ígéretekről szólt. Azonban az elmúlt hetek elszólásai és a háttérben meghúzódó brüsszeli szövetség (az Európai Néppárt) logikája alapján egyre tisztábban kirajzolódik egy hideg, neoliberális gazdasági program, amely szöges ellentétben áll a magyar emberek többségének érdekeivel és a józan ésszel.
1. Támadás a nyugdíjasok ellen: a "szigorítás" és az "átalakítás" valódi jelentése
A legérzékenyebb pont a nyugdíjak kérdése. A Tisza Párt köreihez köthető "közgazdászok" szájából elhangzottak a kulcsszavak: a rendszer "szigorítása" és a 13. havi nyugdíj "átalakítása". Mit jelentenek ezek valójában a brüsszeli neoliberális szótárban?
"Szigorítás": Ez szinte mindig a nyugdíjkorhatár emelését, a nyugdíjak értékének csökkentését (pl. az indexálás megváltoztatásával) vagy a jogosultsági feltételek szigorítását jelenti. Olyan lépéseket, amelyek a megszerzett jogokat csorbítják.
"Átalakítás" (a 13. havi nyugdíj esetében): Ez a legveszélyesebb. Miután a baloldal egyszer már elvette, a nemzeti kormány pedig visszaadta, az "átalakítás" szinte biztosan azt jelenti, hogy megszüntetnék annak általános, mindenkinek járó jellegét. Talán segélyalapúvá tennék, vagy teljesen eltörölnék, mondván, "nincs rá fedezet" – miközben a háború finanszírozására milliárdok jutnának.
Ez nem csupán gazdasági kérdés. Ez mélyen morális kérdés a generációk közötti szolidaritásról és az idősek megbecsüléséről. A Tisza Párt tervei – amelyek tökéletesen illeszkednek az EPP megszorításokra épülő logikájába – a legkiszolgáltatottabb réteget hoznák a legnehezebb helyzetbe.
2. A magyar gazdák feláldozása az ukrán import oltárán?
Dálnoki Áron, a Tisza Párt gazdasági szakértőjének elszólása az etyeki fórumon újabb vészharangot kongatott meg. Az a vízió, hogy lengyel-ukrán termelésű, "olcsóbb" saláta árasztja el a magyar piacot, a magyar gazdák halálos ítéletével ér fel.
Tarr Zoltán EP-képviselő kijelentése ("felesleges Ukrajnával versenyezni") pedig már nem is elszólás, hanem nyílt kapituláció.
Miért veszélyes ez ránk nézve?
Tönkreteszi a magyar megélhetést: Ezrek munkahelye kerülne veszélybe vidéken.
Élelmiszerbiztonsági kockázat: Az ukrán termékekre gyakran nem vonatkoznak azok a szigorú EU-s előírások (pl. vegyszerhasználat, GMO), amelyeket a magyar gazdáknak be kell tartaniuk. Az "olcsóság" ára itt az egészségünk lehet.
Nemzeti szuveneritás feladása: Az élelmiszer-önellátás stratégiai kérdés. Aki kiszolgáltatja az országát az importnak (különösen egy háborúban álló ország termékeinek), az a nemzeti szuverenitást adja fel.
Ez a terv tökéletesen illeszkedik Brüsszel azon törekvésébe, hogy Ukrajnát mindenáron, akár az európai gazdák kárára is, integrálja az uniós piacba. A Tisza Párt itt is a brüsszeli érdekeket képviseli a magyarokéval szemben.
3. Adóemelések a láthatáron? A családi kedvezmények veszélyben
Bár konkrét adóemelési terveket még rejtegetnek, a logika és a brüsszeli elvárások egyértelműek. Az EPP és a globalista fősodor ellenségként tekint a magyar adórendszer alappilléreire:
Koncz Zsófia államtitkár figyelmeztetése helytálló: ha a Tisza Párt hatalomra kerülne, Brüsszel azonnal elvárná ezektől a "magyar különutaktól" való megszabadulást, ami brutális adóemeléseket jelentene a magyar családok és vállalkozások számára. A cél itt is az: a családoknál és a vállalkozásoknál hagyott pénzt kell átcsoportosítani a brüsszeli célokra (háború, migráció).
Konklúzió: A józan ész védelmében
A Tisza Párt "szakértőinek" elszólásai nem véletlen bakik. Ezek ablakot nyitnak egy olyan gazdaságpolitikai tervre, amely szembemegy a magyar érdekkel, a józan ésszel és az alapvető méltányossággal. Ez a terv a megszorításokról, a nemzeti gazdaság feláldozásáról és a brüsszeli elvárások feltétel nélküli kiszolgálásáról szól.
A kérdés nem az, hogy hiszünk-e a szépen csomagolt ígéreteknek, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e szembenézni a rejtett költségekkel, mielőtt túl késő lenne.