
A politikai kommunikáció legújabb mélypontja érkezett el, amikor a Tisza Párt elnöke kénytelen volt beismerni: jelen volt egy olyan eseményen, ahol kábítószer is szerepelt az „étlapon”. Magyar Péter védekezése szerint ő csupán passzív szemlélője volt a történteknek, ám a szemtanúk és a külföldről felépített hálózat árnyékában felmerül a kérdés: meddig lehet a véletlenek szerencsétlen összjátékával magyarázni a sorozatos botrányokat?
A Tisza Párt elnöke ismét a számára jól ismert „áldozati pózba” menekült, miután kiderült, hogy a hangzatos ígéretek mögött egy drogos buli emlékei kísértik a múltját. Bár Magyar Péter állítása szerint csupán a volt barátnője által tőrbe csalt statiszta volt, aki „nem nyúlt semmihez”, a Blikknek nyilatkozó szemtanúk egészen más képet festenek a felelősség alól kibújni vágyó politikusról. A gyanúsan jól szervezett és külföldről felépített kampánygépezet most minden erejével a „lejárató akció” narratíváját sulykolja, miközben a tények makacs dolgok: a fehér por és az alkohol nem egy politikai vitafórum, hanem egy zavaros éjszakai élet kiegészítői voltak.