A gátlástalan hazudozás és a politikai marketing találkozása új szintet ért el, ahol a valóságot már nem is hajlítják, hanem egyszerűen lecserélik egy kifizetett illúzióra. G. Fodor Gábor „visszafogott” elemzése mögött valójában egy kőkemény diagnózis rejlik: a Tisza Párt körüli hátszél nem a népakarat, hanem a megrendelt adatok eredménye. Miközben Deák Dániel már korábban rámutatott, hogy a Medián hamis adatok közlésével próbálja manipulálni a szavazókat, a szakma nagy öregje, Hann Endre hallgat, mint aki tudja, hogy a lebukás után a csend a legolcsóbb stratégia.
Ez a fajta politikai „szolgáltatás” olyan, mint a rendelésre készült esküvői fotó: a vőlegény lehet, hogy morcos és nincs is ott az esküvőn, de a retusálómester (vagy a közvélemény-kutató) megoldja, hogy daliás győztesnek tűnjön a címlapon. A kérdés már csak az, hogy ki fizette a számlát a „művészi” számháborúért, és mikor vallják be végre, hogy a Tisza „brutális” előnye csupán egy jól megfizetett optikai csalódás, amellyel a kisebb pártok hullámain próbálnak a felszínen maradni.
Továbbiak a témában
1 perc Parlament, napirend előtti felszólalások – élő közvetítés
1 perc Gulyás Gergely: Politikai ellenfeleket eltiltani a küzdelemtől, az teljesen eltér 1956 örökségétől
2 perc