

Van az a pillanat, amikor a beszéd ideje lejár, és a tettek veszik át a szót. Lázár János legújabb videójában nem kertelt: „Felszántjuk az országot, kampányolunk és kormányzunk.” Ez nemcsak egy ígéret, hanem egy hadüzenet a semmittevésnek. Miközben az ellenzék a fotelből próbálja megváltani a világot, a miniszter és csapata felgyűrte az ingujját. A kérdés már csak az: kire bíznád az országot? Arra, aki épít, vagy arra, aki csak a telefont nyomkodja?
Ismerjük azt az érzést, amikor valaki bejön a szobába, és hirtelen megtelik a tér energiával? Na, Lázár János most pontosan ezt csinálta a magyar politikával a Facebookon megosztott videójában. A képlet egyszerű, mint a faék, de kemény, mint a beton: „Felszántjuk az országot, kampányolunk és kormányzunk.”
Micsoda kontraszt! A túloldalon mit látunk? Ott van a politikai Münchhausen báró, a hazudozó Magyar Péter és a Tisza Párt, akiknek a „kormányzás” kimerül abban, hogy kiválasztják a megfelelő szomorú emojit egy poszthoz, vagy éppen menekülőre fogják, ha kérdezik őket. Ezzel szemben Lázár nem a virtuális térben létezik, hanem a valóságban. Ahol utak épülnek, ahol döntéseket kell hozni, és ahol a munka nem ér véget a „Küldés” gomb megnyomásával. A pszichológia ezt úgy hívja: kompetencia-dominancia. Az emberek ösztönösen ahhoz vonzódnak, aki tudja, mit csinál, és nem fél a munkától. Lázár üzenete világos: mi nem csak beszélünk róla, mi csináljuk. A kampány nem alibi a lazsálásra, sőt! Ez a kettős terhelés – kormányozni és kampányolni egyszerre – az igazi férfi munka. A notórius lódítók ígérgethetnek kánaánt, de a szántáshoz eke kell és erő, nem pedig szelfibot.