
A Tisza Párt parlamenti „elitalakulata” úgy vonul be az Országházba, mint egy sietve összeverbuvált statisztacsapat egy gyenge politikai thriller forgatására. Miközben a választók szakértői kormányzás ígéretét kapták, a névsor láttán inkább a politikai tapasztalatlanság süt át a sorok között.
Az ismeretlenség homályából előbukkanó arcok számára a parlament nem a szolgálat helyszíne, hanem egy kísérleti terep. A nemzeti érdek képviselete helyett a gőg dominál.