A miniszterelnök évértékelõ beszéde (teljes szöveg + videó)
Gyurcsány Ferenc hétfõi beszédében úgy vélekedett, az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonságot. Mint fogalmazott, nem tud támogatni semmit, ami "radikális és felforgató".
Hát mi más érdekelné az embereket persze elsõsorban – és ez így van rendjén –, hogy hogyan alakultak a jövedelmeik. Mi lett a jövedelmeikkel az elmúlt négy évben. Tisztelt Országgyûlés, nyugodt szívvel tudom Önöknek mondani, ha úgy tetszik, jelenteni, hogy 2006 elején az átlagos jövedelmekbõl egyharmaddal többet lehet vásárolni a boltokban, egyharmaddal több szolgáltatást lehet kapni ma Magyarországon, mint 2002-ben. Igazuk van, hogyha azt mondják, hogy na persze, az átlag az sok mindent elfed. Van, akinek ennél több, van, akinek ennél kevesebb jutott. De azt látom a jövedelmek eloszlásában, hogy Magyarországon a jövedelmeknek soha az elmúlt évtizedekben nem tapasztalt arányú növekedése elérte Magyarország túlnyomó többségét.
És egyetlenegy pillanatra hadd álljak itt meg. Van két olyan nagy foglalkozási csoport, amelynek jövedelemfelzárkóztatása különösen fontos volt. A rendszerváltást követõ elsõ tizenkettõ évben az egészségügyben és a szociális területen dolgozóknak a jövedelme messze elmaradt a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmétõl. Így volt ez a pedagógusokkal is. Mi történt az elmúlt négy évben? Az történt, hogy ennek a két nagy foglalkoztatási csoportnak, annak a két csoportnak, amely jelentõs mértékben segíti, hogy élhetõ legyen Magyarország, hogy nyugalomban, biztonságban éljünk, ennek a két nagy csoportnak elérte a jövedelme a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmét, mi több, az oktatásban dolgozók esetén ezt még meg is haladja. Büszkék vagyunk arra, hogyha ugyan sokan gondolják azt, hogy ennél még több kellene – és ez így van rendjén –, ma Magyarországon nem jelent olyan fájdalmas áldozatvállalást tanárnak, pedagógusnak, szociális munkásnak és orvosnak lenni, mint a mi kormányzásunkat megelõzõ években.
A nyugdíjak vásárlóértéke ugyanebben az idõszakban – nyilván azért, mert bevezettük a 13. havi nyugdíjat, nyilván azért is, mert kárpótoltuk a nyugdíjasokat azért a nyugdíjkiesésért, amely õket a megelõzõ idõszakban érte, és nyilván azért is, mert újra bevezettük a méltányossági nyugdíj intézményét – ma egynegyedével ér többet a boltban, mint 2002-ben. Amikor azt mondom, hogy többet ér valami a boltban, hogy többet lehet érte vásárolni, akkor azt mondom, hogy a jövedelem, a nyugdíj növekedése az messze meghaladta az árak növekedését, hogy az árak növekedését követõen 25 százalékkal több jutott a nyugdíjasoknak, azoknak a nyugdíjasoknak, annak a hárommillió embernek, aki egy életet ledolgozva méltán várta azt, hogy a törvényben rögzített jussát megkapja, és méltán várta, hogy jönni fog egy olyan kormány, amely nem azt keresi, hogyan lehet kibújni a törvény teljesítése alól, hanem éppen ellenkezõleg, hogyan lehet többet tenni Magyarországért, hogyan lehet többet tenni a nyugdíjasokért.
Átalakítottuk a családtámogatás teljes rendszerét, és jelentõsen megnöveltük az egy gyermekre jutó gyermektámogatás összegét. Igen, ebben a kérdésben nagyon jelentõs társadalompolitikai különbség is van a Parlamentet alkotó pártok között. Mi azt gondoljuk, hogy a gyermektámogatás fõ eszköze a mindenkit elérõ családi pótlék kell hogy legyen. Azért, mert az adókedvezményekre épülõ családtámogatás az lényegében adótámogatás, amely annak tud többet adni, akinek magasabb a jövedelme, mi pedig azt gondoljuk, hogy nem az a dolga az államnak, hogy növelje a piacon létrejött különbségeket, növelje az egyébként is meglévõ és bántóan nagy jövedelemkülönbségeket, hanem éppen fordítva, hogy csökkentse azokat. Mert minden gyermek egyenlõ. Ezért az új gyermektámogatás az nem egyszerûen többet nyújt a gyermekeknek – átlagosan 10 helyett 14.000 forintot –, hanem ezt igazságosabban is osztja szét. Ennek a rendszernek az utolsó lépése, a babakötvény bevezetése 2006. január 1-jétõl. A babakötvényben egyszerre két szándék testesül meg. Az egyik, hogy ismerje el az állam valóban ezt az elvet, hogy a születés pillanatában mindenkinek egyenlõnek kell lennie. Ezért mindenki – függetlenül attól, hogy milyen a családnak a jövedelmi-vagyoni helyzete – kap 40.000 forintot. De ezt követõen már azt mondja: ahol nagyobb a szükség, oda többet kell hogy adjunk. Ráadásul azt mondja, azt kérjük, azt igényeljük, hogy ti is, szülõk, ti, család, nézzétek végig, tudtok-e hozzájárulni a gyermek jövõjéhez? Ha igen, akkor amennyit ti hozzátesztek, mi azt ki fogjuk egészíteni. Azt szeretnénk, hogyha Magyarország azt értené, hogy államnak és családnak egyaránt van felelõssége a felnövekvõ gyermekekért, és ezt a közös felelõsséget kell egyesíteni a babakötvényben.
A reáljövedelmek és a társadalmi juttatások értékének növekedése mögött ott van az a tény, hogy az elmúlt huszonegy-néhány évben, tavaly és idén a legalacsonyabb az infláció. Magyarországon eljött a forint stabilitásának az idõszaka. Most, januárban, hosszú-hosszú évtizedek után már nem az volt – vagy nem az volt csak – a kérdés, hogy minek emelkedik az ára, mert a legfontosabb közszolgáltatásoknak nem emelkedett az ára, már az is kérdés volt, hogy minek csökkenhet végre az ára, azt követõen, hogy 25 százalékról 20 százalékra csökkent az általános forgalmi adó.
Azt vállaltuk, hogy csökkenteni fogjuk az adókat. Azt mondtuk, hogy több mozgásszabadságot, több levegõt kell adni a magyar gazdaságnak, és kisebb terhet kell rakni az embereknek. Igen. Az átlagkeresetek adóját 26-ról 21 forintra csökkentettük. Tegyünk hozzá még valamit. Nem szoktuk használni ezt a példát. 2002-ben ha egy vállalkozásnak, egy vállalatnak 100 forint munkabért kellett összességében, minden teherrel együtt fizetni, akkor 2002-ben ez úgy oszlott meg, hogy 55–56 forint jutott az államkasszába, 55–56, és a maradék 45–44 ment el a dolgozóhoz. Sokat és sokszor kritizáltuk ezt az állapotot. Hozzáteszem, ez a 2002-es szám ez egy forinttal magasabb, mint négy évvel korábban, 1998-ban. Ma, 2006 januárjában a ma hatályos jogszabályok alapján emlékeztetek: az 56 forint helyett 50 forint 80 fillér jut az államnak, sajnos 49,20 a dolgozó embernek. Azaz még mindig ott tartunk – és ez igaz –, hogy egy kicsivel az állam jobban jár és kevesebb jut a dolgozók zsebébe. De mára már majdnem egyenlõ ez a pozíció. Mára majdnem egyenlõ ez a pozíció, lényegesen megváltoztatva az örökölt, 2002-es állapotokat. És igen, csökkent a mindennapok adója, az általános forgalmi adó, és csökkent – kétfajta módon is – a társasági adó. Csökkent mindenkinek, 16 százalékra, és most, január 1-jétõl az elsõ ötmillió forint a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak még alacsonyabbal, összesen tíz százalékkal adózik.
Közben átalakítottuk a lakástámogatási rendszert, mert nem értettünk azzal egyet, hogy a lakástámogatás helyett ingatlanberuházásra fordítunk nagyon sokat az adófizetõk pénzébõl. Ma van olyan család, aki harmincmillió forintos kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönt vett fel, amelyek minden alkalommal és mindegyikõnknek havonta 200.000 forintjába kerül. Mi azt mondtuk, ha van pénz otthontámogatásra, ha van pénz otthonteremtésre – márpedig négyszer annyit költünk erre, mint négy évvel ezelõtt –, akkor ezt nem azoknak kell adni, akik 50–60 millió forintos lakásokat tudnak megvenni, hanem azoknak kell adni, akik az elsõ lakással indulnának el, azoknak kell adni, akik az elsõ lépést akarják megtenni. Ezért indítottuk el a rendkívül sikeres fészekrakó programot.
És építettük az autópályákat, ahogyan ígértük. Európában egyetlenegy ország van, Hölgyeim és Uraim, Magyarország, amely egy idõben öt autópályát épít. Ötöt. Azért építjük ezeket az autópályákat ilyen tempóban, mert azt gondoljuk, hogy közelebb kell hozni egymáshoz Budapestet és Szegedet, Csongrád és Szolnok és Békés lakosságát, hogy el kell hogy érjen az autópálya Miskolcra, hogy Miskolc és Ózd és Borsod-Abaúj-Zemplén az emelkedõ térség szinonimája legyen. Hogy jusson el idén év végére az autópálya Nyíregyházára és Debrecenre. Hogy az autópálya menjen végig a Balaton déli oldalán, és év végére összesen harminc kilométer fogja megakadályozni azt, hogy az Adriára igyekvõ, hála istennek ma már százezrek végig autópályán közlekedhessenek. És mindeközben, éppen decemberben, átadtuk az M0-ásnak azt a szakaszát, amely végre kikerüli Vecsést, és azt mondhatják nagyon-nagyon sokan, hogy megmozdult valami Magyarországon, hogy nemcsak ígérték a ma kormányon levõk, hanem megtették, hogy közelíteni fogják az életet a Budapesten, a nagyvárosban élõk és a távoli megyékben élõk között.
Közben kétszer annyi jutott a gazdák támogatására. Ma egy átlagos gazda kettõmillió forint támogatást kap a négy évvel ezelõtti egymillió forinthoz képest, tízezrek számára nyújt többletlehetõséget a földért életjáradék program, ahol nem a föld, a mezõgazdasági termelés kockázata az, amely kopogtat havonta az ajtón és az ablakon, hanem a postás, amelyik hozza a havi 30.000 forintot, és új földprogrammal indulunk, hogy azoké legyen a föld, akik megmûvelik, legyenek õk állattartók vagy árunövényt termelõ gazdák.
És mindeközben felújítottunk iskolákat, kórházakat. Megújult és reményt keltõen mûködik Zala megyében a csapi település kollégiuma és felzárkóztató iskolája, a Gyõr megyei Nyúl községben, ami összesen 4000 fõt számlál, 133 millió forinttal újítottuk meg a községi óvodát és a napközi otthonos iskolát, Szabolcs megyében Nyírparasznya általános iskolában tornaterem épült és komplex óvodai beruházás vagy Sáránd községben az általános és mûvészeti iskolát újítottuk fel. Ma nincs olyan egyetemi központ, ahol ne folynának építkezések, elõadótermek, könyvtárak és kollégiumok épülnek. Ebben az idõszakban 44 egészségügyi intézmény rekonstrukciójára került sor. Negyvennégyre. Ezek között volt kilenc megyei kórház felújításának befejezése, de megújultak a városi kórházak Berettyóújfaluban, Dorogon, Kalocsán, Kazincbarcikán, Komlón, Vácon, Nagykanizsán, Dombóváron, Kisbéren, Marcaliban, Mezõtúron, Szegeden és például Zircen. A fõvárosban indul a Bajcsy-Zsilinszky Kórház rekonstrukciója, és folyamatban van a beruházás Gyõrben, Zalában és a Szabolcs megyei kórházban, ezt tesszük Balassagyarmaton és Baján. Új mentõállomást kapott Szombathely, Dunaújváros, Õriszentpéter, Záhony és Budaörs. Több mint százezer panellakás felújítása indult el és fejezõdik be 2003 és 2006-ban. Az elõzõ években együttesen – 2001-ben és 2002-ben – tizenhetesezer panellakást újítottunk fel. Mindeközben Székesfehérváron ebbõl a felújítási programból majdnem tizenháromezer lakást újítanak fel, Pécsen majdnem tízezret, Gyõrben ötezer-hétszázat, Nyíregyházán négyezer-ötszázat és három- és négyezer lakás fog megújulni Dunaújvárosban, Veszprémben, Budapesten, Szegeden és Kecskeméten.
Befejeztük a Fõvárosi Hulladékhasznosító-mû rekonstrukcióját, amelyet elõdeink félkészen leállítottak, Hejõpapiban, Hétpoén (?) szolnoki új szelektív hulladékválogató csarnokot és átrakó állomást építettünk, Gyõrben szennyvíztelep épült, ugyancsak ez épült Pécsen és folytathatnám a sort. Majd 2000… És ha még hozzáteszem azt is, hogy mára elért a közháló minden településre, hogy a közösségi internetpontok száma, amely 2002-ben talán 500 volt, az mára közel 3000, akkor azt tudom mondani, hogy bármerre megyünk az országban, egy olyan világot látunk, ahol ha komoly erõfeszítéssel is, de épül ez az ország, épül azoknak az embereknek a teljesítményébõl, akik sokszor talán nem bennünket hallgatnak, mert jobban hisznek a szemüknek, mint hisznek a politikusoknak, hogyha a politikusokat hallják.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindezzel egy idõben, miközben Magyarországon egy élhetõbb életet, egy igazságosabb Magyarországot próbálunk megteremteni, eközben átalakult a világ körülöttünk. Tagja lettünk az Európai Uniónak, elismert és javuló partnerséget alakítottunk ki a nagyhatalmakkal, korábbinál lényegesen aktívabb lett külpolitikánk távoli térségekben, Délkelet-Ázsiában, stabilizáló erõként léptünk fel ebben a régióban, Közép-Kelet-Európában, és aktívan segítjük a balkáni rendezést, és részt vállalunk a globális biztonsági kihívások kezelésében és megoldásában. Igen. Büszkék vagyunk arra, hogy megmozdult az ország, hogy százezreknek és millióknak visszaadtuk a reményt, hogy lehet egy jobb, egy igazabb életet élni itt Magyarországon. Hogy miként a száz nap politikája megteremtette a szociális kiigazítás széles lehetõségét milliók számára, úgy a száz lépés politikája megmutatta, hogy nemcsak többet, hanem igazságosabban is lehet adni millióknak. Hogy van az országnak egy cselekvõképes kormánya, amely tudja, hogy az a legfontosabb, hogy ha nem is tud minden igényt kielégíteni, de mutassa azt, hogy érti és hallja az emberek hangját, és kész részt vállalni egy igazságosabb Magyarország megteremtésében. A száz lépés azzal, hogy öt évre elõre is tervezett – még hogy tervezett, törvénybe foglalta a programját, törvénybe foglalta az ötéves adócsökkentés- és járulékcsökkentési programot, törvénybe foglalta a nyugdíjkorrekciós programot, amely történelmi igazságtalanságokat fog kezelni, mi több, elõször a rendszerváltás után három évre elõre, több lépcsõs minimálbér-növelési programot fogadott el –, stabilitást és tervezhetõséget teremtett. Közben elindult az oly fontos, egy igazságos és hatékony egészségügyi rendszer kialakításának elõkészítése, itt vagyunk az egészségügyi reform elõszobájában, átalakítottuk a szociális rendszert, átalakítottuk a munkaügyi ellátást, és a korábbinál nagyobb védelmet nyújtunk azoknak, akiknek nehéz, sokszor kiszolgáltatott sorsát fekete vagy szürke munka kényszerítésével használják ki a vállalkozók.
Reménykedõ és bizakodásra okot adó változások ezek. De hadd álljak meg egy pillanatra. Mert miközben büszkék vagyunk mindarra, ami az elmúlt idõszakban teljesült és miközben nyugodt szívvel mondhatom, hogy igen, amit ígértünk, azt megcsináltuk, aközben azt kell Önöknek mondjam, tudom, hogy melyek azok a területek, ahol hát további adósságok keletkeztek. Hogy hol keletkeztek új feszültségek, és milyen új kihívásokkal kell szembenézni. Hadd mondjam ezek közül azt az ötöt, amelyet a legfájóbbnak tartok, és amelyre leginkább koncentrálnunk kell a következõ kormányzati ciklusban.
Az elsõ. A szociális kiigazítások egy része és a fejlesztéseknek, az autópálya-építéseknek, a kórház-rekonstrukcióknak, iskolafelújításoknak a jelentõs része, hát ezt bizony hitelbõl, közösen felvett hitelbõl finanszíroztuk. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy bizony ebben az idõszakban egy sor fejlesztésre már nem jutott közös költségvetésünkbõl, ezeket már csak hitelbõl tudtuk finanszírozni. Mégis éppen azokkal egyetértésben, akik ennek a kiigazításnak a haszonélvezõi, a kedvezményezettei, éppen akik azt mondják, hogy még tovább kell menni az úton, és akik látják, hogy miért kellett felújítanunk iskolákat és kórházakat, hogy miért kellett építenünk autópályákat, azt tudom mondani, hogy mindez befektetés volt a jövõbe. És jó gazdaként, elõrelátó gazdájaként az országnak a jövõbe akkor is be kell fektetni – mint ahogyan teszik ezt egyébként a magángazdák és a családok –, hogyha erre hitelt kellett felvenni. Ha kellett, ezért megküzdtünk saját ellenzékünkkel, ha kellett, megküzdtünk a Jegybankkal. Tudjuk, hogy megérte hitelbõl autópályát építeni, kórházat felújítani, iskolákat felújítani és szociális nyugalmat teremteni ebben az országban, mert így lesz ez egy élhetõbb ország, és így lesz Magyarország olyan, hogy millióknak az lesz az élménye, hogy a rendszerváltás nem önmagáért volt, hanem értük volt, egy jobb, egy élhetõbb, egy igazságosabb és erõsebb Magyarországért.
Természetesen látom ennek a politikának a korlátait és a kihívásait. Látom, hogy hitelbõl fejleszteni akkor szabad, hogyha az helyes és igazságos, és a jövõbe mutató célokat szolgál. Ezt szolgálja az autópálya-építés és ezt szolgálta a szociális kiigazítás. De tudni kell, hogy mára éppen ezért kisebb a mozgástér, mint volt jó pár évvel ezelõtt.
Második. Az elmúlt években 350.000 új munkahely jött létre. Mindeközben olyan mértékû és mélységû átalakulás ment végbe a gazdaságban, amelynek nyomán közel 280.000 munkahely megszûnt. 2002-tõl napjainkig a létesülõ és a megszûnõ munkahelyek egyenlege összesen 76.000. Többen dolgoznak ma, mint korábban, de látom, tudom és hallom, hogy többen keresnek munkát. És ez akkor is igaz, hogyha – õszintén mondom – igazán sokat tett azért ez a kormány – a Startkártya bevezetésével például, a munkaügyi ellátás teljes rendszerének átalakításával, a legnehezebb helyzetben lévõ munkavállalói csoportok társadalombiztosítási járulékának csökkentésével –, hogy könnyebb legyen munkát találni, hogy növeljük az alkalmazók, a munkáltatók érdekeltségét. Csökkentettük a minimálbért annak érdekében, hogy csökkenjen a feketemunka. Szeptember végéig átfogó értékelést és elemzést nyújtottunk be a Parlamentnek, hogyan lehetne tovább menni, mit lehetne még tenni? Azt tudom mondani, hogy amíg van egyetlenegy ember, aki dolgozni szeretne és nem talál munkát, addig kormány nem lehet elégedett, addig tovább kell menni ezen az úton. De úgy kell továbbmenni ezen az úton, hogy lépéseinkkel egyszerre szolgáljuk a szociális biztonság fenntartását és a gazdaság mûködõképességének fenntartását. Csak az a megoldás jó, amely egyszerre és okosan, jó kompromisszumokkal szolgálja mind a két irányt.
Harmadik megjegyzésem. Miközben novembertõl hatályos az új közigazgatási eljárási törvény, amelynek eredményeként a hivatalok sokkal inkább szolgálják a polgárokat, mintsem hát õk ugráltatnák az õket megkeresõket és náluk kérvénnyel jelentkezõket, miközben megteremtettük nagy viták közepette az önkéntes haderõt, miközben ugyancsak sok vitát folytatva átalakult a felsõoktatás és új távlatokat nyitva elindult a kistérségi együttmûködés, vagy éppenséggel befejeztük az 1998 után félbeszakított igazságszolgáltatási reformot és újra négyszintû a magyar igazságszolgáltatás, el kell fogadjam azoknak a kritikáját, hogy egyre fájóbb, hogy 1997-et követõen egyetlenegy kormány sem – beleértve a magunkét is – nem indította el az állam mûködésének és szerkezetének átfogó reformját. Teljesen világos, hogy a következõ kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladata, hogy ma már nemcsak részterületekkel, hanem az állam mûködésének egészével foglalkozva egy jobban mûködõ, igazságosabb, hatékonyabb, az embereket jobban szolgáló állami mûködést kell teremteni az igazgatástól az egészségügyig bezárólag.
Negyedsorban. Bár ma már azt mondják független intézetek is – mert hogy mérik –, hogy a szegénység szorítása picivel kisebb, mint korábban, hogy a legjobban élõ egymillió és a legnehezebben élõ egymillió között csökkent a távolság, de az az igazság, hogy lehet hogy ezt mérni már könnyû, lehet hogy ez kimutatható, de nem lehet nem észrevenni, hogy százezrek vannak, akik azt mondják, hogy nehéz és reménytelen az életük. Büszke ez a kormány arra, hogy megfordult egy trend, hogy valamivel csökkent az egyenlõtlenség. Hogy picivel kisebb a szegénység. De ha van egyetlenegy ember, akinek hónap végén azon kell gondolkodnia, hogy a gyereknek befizeti-e a szakkört vagy kifizeti inkább-e a világítást, amíg kiszolgáltatva érzik magukat munkát keresõk ezrei, tízezrei vagy százezrei, akkor bármennyire is el lehet számolni azzal, hogy nyilván az intézkedéseink hatására is picivel kisebb a szorítása a szegénységnek, azt kell hogy mondjuk, rengeteg itt még a teendõ, és azt látjuk, hogy csak olyan politikát lehet folytatni, ami a szolidaritás alatt azt érti, hogy azoknak kell nyújtani a kezét, ahol nagyobb a szükség, és nem azoknak kell nyújtani a kezét, ahol több a lehetõség. Ezt a politikát fogjuk folytatni.
Ötödsorban nem lehet nem észrevenni, hogy az országban sokan csalódtak. Csalódtak abban, hogy hogy is mennek ma a közügyeink. Csalódtak abban, hogy milyen a politikának a hangulata, a hangneme. Sokan érzik úgy, hogy a közügyek és õk távol kerültek egymástól, és azt hiszem, hogy itt nem az emberekkel van a baj. Sokan fordították el fejüket a közügyek gyakorlásától, érzékelhetõ egyfajta csalódás, egyfajta kiábrándultság.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr, tisztelt Parlament!
Az elmúlt tizenhat évben politikai, gazdasági és jogi tekintetben megtörtént a rendszerváltás. Mégis az ország jelentõs része, ha eszével el is fogadja, szívével-lelkével nagyon sokszor hadakozik e bonyolult, új Magyarországgal. Mintha lélekben még most is két világ határán állna. Mintha tétovázna, hogy merre induljon; elõre vagy talán vissza, hátra, az 1990-es évek elõtti világba. Szeretnék világosan fogalmazni. Nincs út vissza a szocializmusba. És nincs út elõre a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerében sem. Magyarországon szociális piacgazdaságot szeretnénk teremteni. Egy olyan országot, amelyben közös teljesítményünket, a gazdaság teljesítményét éppen arra használjuk, hogy Magyarországban mindnyájan, mind a tízmillióan azt érezhessük, hogy van értelme az életnek, és hogy arra használjuk fel közös jövedelmünket, hogy segítséget és lehetõséget nyújtsunk azoknak is, akiknek nehezebben megy a sorsa, akiknél nagyobb a szükség. Mert igen, a szociális piacgazdaság azt jelenti, hogy közös társadalmi szolidaritással egyensúlyozom ki mindazt, ami különbség a gazdaságban létrejön. Ez az a megoldás, egy jól mûködõ gazdaság és egy szociálisan igazságos, szolidáris társadalom az, amely elõre mutat, amely képes Magyarország legtöbb kihívására válaszolni, és amely a biztonságot nem a múltba való visszafordulással, hanem bátor, jövõbe mutató politikával, okos kompromisszumokkal találja meg.
Erõs Magyarországot szeretnénk, erõset. Erõset jogok tiszteletében, az intézmények mûködésében, a más országokkal és régiókkal vívott versenyben, és erõset az ország polgárainak védelmében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mára eljutottunk oda, hogy nem lehet nem meghallani a köztársaságnak azt a hangját, amikor azt mondja, hogy csak akkor tudok jobban vigyázni rátok, ha ti is jobban vigyáztok rám. Világosan szeretnék beszélni. A köztársaság ereje és cselekvõképessége a polgárok hozzájárulásán múlik. Nem tud többet tenni értünk az ország, mint amennyit mi teszünk érte. Erõssé a nemzetet csak polgárai tehetik munkával, tanulással, tehetséggel, szorgalommal és szilárd erkölcsökkel. Erõssé kell tennünk az országot, hogy védhessen bennünket, és óvhasson bennünket. Aki felteszi azt a kérdést, hogy õ mit kap az országtól, annak azt is fel kell tennie, hogy vajon õ, õ maga tud-e többet tenni Magyarországért? Mert mi vagyunk Magyarország.
Tisztelt honfitársaim! Muszáj kimondanom, hogy azonos hosszúságú sort kell képeznünk a személyes jogok és kötelességek, valamint a felelõsség és kötelezettségek asztalánál. És ebben a sorban az, hogy ki kerül elõre és hátra, azt nem az dönti el, hogy ki az erõsebb és ki a gyengébb, sõt. Azt kell mondjam, hogy a lehetõségek sorában azokat kell elõre engedni és elõre engedni, akiknél nagyobb a szükség. A felelõsség sorában pedig azoknak kell elöl állni, azoknak a jobb módúaknak, azoknak a tehetõseknek, ahol nagyobb a lehetõség. Az erõs Magyarországhoz nem vezet az út az adófizetõk kontójára vállalt féktelen ígérgetésen keresztül. Ez nem erõsíti az országot, éppen ellenkezõleg, gyengíti. És gyengíti azokat is, akik ma azt hihetik, hogy õk lesznek egy ilyen politikának a kedvezményezettei. Mert mi vagyunk egyszerre adófizetõk és az adóforintokból részesedni akaró polgárok. Öncsalásból, önbecsapásból pedig nem épülhet sikeres, nem épülhet erõs Magyarország.
Tisztelt Országgyûlés! Én nem kívánok erre az útra lépni. Én nem vagyok hajlandó erre az útra lépni. Nem kívánom gyengíteni a köztársaságot csak azért, mert balga módon azt hihetnénk, hogy a felelõtlen ígéretek hátán keresztül fel lehet kapaszkodni a hatalomba vagy meg lehet tartani azt. Az állam tartalékai nem az állam költségvetésében vannak. Az állam költségvetése így is túlságosan sok terhet cipel. Nem lehet a közös terhére radikális ígéreteket tenni. Nem lehet, mert az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonságot; és nem lehet, mert a kiadások súlya alatt már ma is nyög a költségvetés. Igen. Igen, változásra van szükség vagy ha úgy tetszik, még hogy pontosabb, változtatásra van szükség. Változtatásra abban, hogy miként tekintünk Magyarországra. Vajon akként-e, hogy Magyarország az egyéni igények kielégítésének végtelen forrása vagy akként-e, hogy Magyarország a polgárok felelõs, cselekvõ közössége, olyan polgároké, akik értik, hogy az ország csak annyit tehet értük, mint amennyit õk tesznek Magyarországért. Ez az utóbbi az, amely biztosíthatja sokak felemelkedését, összetartó, együtt maradó Magyarország megerõsödését.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Elnök Úr, tisztelt Parlament, Hölgyeim és Uraim!
Magyarország megerõsödésének három olyan forrását látom, amelyek az adófizetõk forintjaitól eltérõen nem szûkösen, hanem széles lehetõséget biztosítva állnak rendelkezésre. Az elsõ ilyen forrás az állam és intézményei mûködésének átalakításának forrása. Igen, azt gondoljuk, hogy átfogó mûködési és igazgatási változásokra van szükség, ezekre készülünk. A cél, hogy jobban és igazságosabban szolgáljon minket ez az állam. Igen, szükség lesz – ezeken dolgozunk, ezeket készítjük elõ – átfogó átalakításokra az igazgatásban, az egészségügyben, a kistérségi együttmûködésben, ezek lesznek a következõ kormányzati idõszak legfontosabb feladatai. De nem kívánunk addig várni. Nem kívánunk, mert több a felelõsség és nagyobb a cselekvés lehetõsége. Az államnak határozottabban kell védeni a gyengét, és utat kell nyitnia a leggyorsabban haladóknak, azoknak, akik kockáztatnak és vállalkoznak – nemcsak maguk, hanem a haza haladásának érdekében. Két példát fogok mondani. Két példát, amellyel azt szeretném bizonyítani, hogy önmagában pénzt, több pénzt, számolatlanul, mindenkinek ígért pénzt ígérni bár könnyû, de nem mindig a legcélravezetõbb megoldás. Mert van, bár bonyolultabb, de a célhoz mégis közelebb vivõ ajánlat is Magyarország számára, egy olyan kormányzati magatartás, amely védi a polgárokat, és úgy teremt lehetõséget, amely összességében idõnként talán többet is ér, mint a szûkösen rendelkezésre álló, az adófizetõk által összerakott költségvetési támogatás.
Az elsõ példa. Magyarországon munkások és alkalmazottak sokasága érzi úgy, hogy a ma hatályos jogszabályok jobban védik a vállalatok mögött álló pénzintézeteket, az üzleti partnereket, mint éppen õket, alkalmazottakat és munkásokat. Nem normális az, hogyha több joga van egy banknak, több joga van egy szállítónak, mint magának a munkásnak. Ha valaki nem fizeti idõben a bankját vagy a szállítóját, hát akkor bizony késedelmi kamatot kell fizetni. Ugyanezt a késedelmi kamatot nem követelheti a munkás, ha neki késõbb fizetik a bérét. Rajtunk múlik. Olyan munkásokat védõ jogszabályokat fogunk megalkotni, amely azt mondja, hogy a munkáltató, ha késve fizeti a munkása, az alkalmazotta bérét, akkor a jegybanki alap kétszeresét köteles kifizetni, és hogyha nem tud megállapodni a dolgozóival, az alkalmazottaival, akkor bizony gyorsított eljárásban ezek az alkalmazottak a társaság felszámolását kezdeményezhetik, a legnagyobb súllyal nehezedhetnek rá a saját alkalmazójukra annak érdekében, hogy tisztességgel és jogszerûen bánjanak el velük. Mi több, valamennyi alkalmazott számára, valamennyi munkás számára olyan biztosítást kötünk, hogy ha egy vállalat igazából nehéz helyzetbe jut és mindenki sorba áll a pénzéért, akkor ne az önmagát védõ munkásember legyen a legvédtelenebb, a leggyengébb, hanem a munkásember helyébe az állam lépjen oda, ami a biztosítás eredményeként kifizeti a munkás járandóságát, és õ majd köztartozásként, kellõ erõvel és hatékonysággal be fogja szedni azt, ami jár a munkásembernek, és ami innentõl kezdve jár az államnak.
De a munkabarát politikának együtt kell járnia a vállalkozáspárti politikával. Mert középtávon csak akkor van elegendõ munkahely, hogyha közben fejlõdnek a vállalatok. Fejlõdnek elsõsorban azok a hazai kis- és közepes vállalatok, amelyek kulcsszerepet játszanak a magyar foglalkoztatásban. A sikeres hazai és közepes vállalatok alkotják ma a foglalkoztatás, a biztos munkahelyteremtésnek a gerincét. Az elmúlt négy évben liberálisok és szocialisták kormánya nagyon sokat tett azért, hogy több jusson a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak. Négy számot mondok összesen. A 2002-t megelõzõ négy évben összesen 18.000 hazai kis- és közepes vállalkozás kapott állami támogatást, az azt követõ idõszakban több mint háromszor ennyien, 62.000-en. Mi több, ezek a vállalkozások a korábbi idõszak 71 milliárd forintjával szemben tõke- és hiteljuttatásként, pályázati forrásként nem 71 milliárdot kaptak, hanem hatszor ennyit, 421 milliárd forintot.
Ez nem kevés pénz, igazuk van. Mégis lehet hallani úton és útfélen, hogy az elégedettség mellett ott van az elégedetlenség is. Ha pedig ez így van, akkor ez nagyon jól mutatja, hogy egyszerûen csak pénzzel, csak több forrással a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztését nem lehet megoldani. Itt mással is baj van. Baj van például azzal, hogy éveken keresztül ahány kormány volt, annyi intézményt alakított a hazai kis- és középvállalkozások mûködésének segítésére. Hát ember legyen a talpán, aki ebben az intézménydzsungelben eligazodik. Amikor elkezdtük számba venni, hogy hány ilyen intézmény van, hát egy kezünkön nem tudtuk megszámolni. Az egyik aztán regionálisan mûködik, a másik a megyében, a harmadik a kormányhoz tartozik, a negyedik pedig mondjuk a Fejlesztési Bankhoz. Ezért úgy döntöttünk – és holnap erre vonatkozóan a kormány döntést, formális döntést is fog hozni –, hogy a hazai kis- és középvállalkozások segítése érdekében, annak érdekében, hogy az állam által biztosított lehetõségek és források és eszközök együtt álljanak rendelkezésre – hitelek, tõke, kamattámogatás, garancia, európai pénzek – létrehozzuk a Magyar Vállalkozások Bankját, amely bankban valamennyi olyan intézmény együtt lesz, amely ma szétszórtan, sok esetben nem összehangoltan, sok esetben csak bosszúságot okozóan arra készteti a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, hogy bolyongjanak ebben a rengetegben. Mi nem Ábeleket szeretnénk a rengetegben, hanem sikeres hazai kis- és közepes vállalkozásokat, amelyeket most már majd a Magyar Vállalkozások Bankja fog kiszolgálni. Valamennyi ehhez szükséges jogszabályt, az arra vonatkozó javaslatunkat február végéig elkészítjük.
Magyarország megerõsödésének második forrása az ország átfogó fejlesztése. Mi úgy gondoljuk, hogy a beruházás és az építkezés az, amely lendületet ad ennek az országnak. Mi azt gondoljuk, hogy az a több ezer milliárdnyi fejlesztés, amelyért ez az ország megküzdött, mi több, amelyért ez a kormány oly derekasan helyt állt valamennyi vitában Brüsszelben és az európai fõvárosokban, hogy ennek a vitának a végeredménye, hogy annyi építkezés, annyi beruházás történhet meg Magyarországon a következõ hat-hét évben, amelyet utoljára a dualizmus korának boldog békeidejében látott Magyarország, ez a fejlesztés, ez az építkezés, utak, városok, iskolák, kórházak, szennyvízvezetékek több ezer milliárdos építkezése, ez az, ami meglendíti majd Magyarországot. Ez az, ami lendületet fog adni, ez az, ami új lehetõséget és új munkát fog adni magyar vállalatok sokaságának. Ez lesz az a hatalmas fejlesztés, amely vagy 200.000 új munkahelyet fog teremteni. Én abban hiszek, hogy a magyar vállalkozások számára ez a fajta lehetõség kell, hogy Magyarország fejlesztése nekik teremtsen lehetõséget és általuk magyar munkavállalóknak, mert azt gondolom, hogy a radikális adócsökkentés és járulékcsökkentés mint eszköz ebben az esetben nem alkalmas, az nem megmozdítja a gazdaságot, hanem növeli a szociális bizonytalanságot és a szociális kockázatokat. Ehelyett azt mondom, hogy építsük Magyarországot hazai erõbõl, tehetségbõl, hazai munkaerõbõl és vállalkozásokkal, alakítsuk át a magyar ipart, legyenek ennek a fejlesztésnek haszonélvezõi a hazai kis- és közepes vállalatok, az a 150–200.000, amely most már a Magyar Vállalkozások Bankjával partnerségben a következõ hónapokban kifejezetten fejlesztésre 650–700 milliárd forintnyi új forrást kaphatnak. Ebben a fejlesztésben látom a munkahelyteremtés programját, ebben a fejlesztésben látom egy új Magyarország felépítésének lehetõségét, iskolától, kórházon át, utakon keresztül egy sokak számára lehetõséget teremtõ, munkahelyet teremtõ, fejlett, épülõ Magyarországban.
Végül hadd beszéljek harmadsorban a legfontosabb forrásról. Arról a forrásról, amely nélkül hiába tesszük meg az elõzõ kettõt, az mit sem ér. Arról a tehetségrõl és arról a szorgalomról, amelytõl Magyarországon sikeresek tudnak lenni intézmények, vállalatok, falvak és városok százai olyan emberekkel és ezekkel a vezetõkkel együttmûködõ, partnerségben mûködõ támogató csapatokkal, kollégákkal, akik tiszteletet érdemelnek, és tizenöt évvel a rendszerváltás után érdemes visszahelyezni jogaiba a siker megbecsülését, a siker elismerését, mindazt az erõfeszítést, amelyet Magyarországon, Magyarország száz és száz pontján tesznek tehetséges emberek, annak érdekében, hogy egy jobb, egy élhetõbb Magyarországot teremtsenek; annak érdekében, hogy az ország az ne egyszerûen sokunk álmainak vágya legyen, hanem hogy képes legyen beteljesíteni ezeket az álmokat és képes legyen beteljesíteni ezeket a célokat. Olyan embereket hívtunk itt ma meg a parlamenti ülésterem páholyába, akik azt bizonyították, hogy bár nem könnyebbek a feltételek náluk, mint máshol az országban, de mégis képesek voltak sikerre vinni saját ügyüket, és képesek voltak sikerre vinni saját intézményeiket, falvaikat és városaikat. Egyetlenegyük kivételével nem ismertem korábban ezeket az embereket. Nem ismertem, nem találkoztam velük. Repa Imre az egyetlen, aki sok évvel ezelõtt Kaposváron egy orvosi vizsgálaton az orvosom volt. A többieket sem politikai szimpátiájuk, sem politikai aktivitásuk tekintetében még csak nem is nagyon tudom hova tenni. Azt látom, sikereiknek nem az a döntõ része, hála a jó istennek, hogy így vagy úgy gondolkodnak a rivális pártokról, hogy így vagy úgy gondolkodnak a versengõ politikai értékekrõl. Hála istennek, mondom. Mert Magyarországnak nagyon fontos, hogy a politika hódító világa ne kényszerítse olyan választásra az országban nyugodtan élni akarók sokaságát, amely választás csak rossz választás lehet. Mert intézményt vezetni, iskolát igazgatni, kórházat vezetni, ezt sikerrel tenni nem úgy és nem akként kell, hogy keresem valamelyik párt, valamelyik politikai törekvésnek a közvetlen közelségét, hanem éppen hogy nagy tisztelettel viselt függetlenséggel és szakértelemmel és azzal a tudással, azzal a vezetõi képességgel, amely megmozdít vállalatokat, csapatokat és intézményeket.
Hála istennek ilyen emberekkel megtölthetnénk nem csak ezt a termet. Sokan vannak ilyenek Magyarországon. Miközben egyik oldalról látom, hogy mennyi a baj, hogy hányan mondják azt, hogy nehezebben élnek vagy mondják azt, hogy reménytelenségben is élnek, muszáj együtt látnunk a kettõt. Muszáj látni azokat és hallani azokat, akik azt mondják, hogy nehezen jutunk egyrõl kettõre. De kell értenie Magyarországnak, hogy ha vágyja és akarja a sikert, hogy itt vannak közöttünk azok, akik bizonyítják, hogy alkalmasak arra, hogy sikeresek legyenek. Muszáj együtt látni mind a két oldalt. Igen. Muszáj, hogy ezek az emberek is példák legyenek, és az õ teljesítményük. Azé a Repa Imréé, aki professzor Kaposváron. Egyszerre dolgozik a felsõoktatásban és egyszerre orvos. Úgy vette át a térség egyik legfontosabb egészségügyi intézményét, hogy tele volt gonddal, bajjal. Természetesen, ahogyan lenni szokott az egészségügyben, gazdasági gonddal és bajjal is. De nekiállt 2004-ben, és rendbe tette. És nemcsak egyszerûen rendbe tette, hanem azt mondta, hogy abból még nem lesz fejlõdés, ha rendbe teszem. Elindult egy tudatosan vállalt fejlesztési program mentén, és mára onkológiai központot és mára sürgõsségi betegellátó központot mûködtet, õ és a kollégái. Ugyanabban az egészségügyben éri el ezt, amely egészségügyben ezernyi bajunk van. De mit mutat az õ példája? Hogy tehetséges vezetõkkel, hogy tenni akaró és tudó kollégákkal és alkalmazottakkal nem vagy nem csak panasszal, hanem cselekvéssel és bátor döntésekkel ebben a magyar egészségügyben nemcsak hogy lehet sikeresnek lenni, hanem még lehet fejlõdni, lehet egyrõl kettõre jutni.
Petõ Zoltán nevét sokan hallhatták. Tarnabod polgármestere – a befogadó falué. Azé a falué, amely azt vállalta, hogy hajléktalanokat fogad be a faluba. Tíz-húsz családot. És láss csodát, ez a hétköznapi szolidaritás ez azt bizonyította, hogy nem egyszerûen csak tíz-húsz családnak lett jobb a sorsa, ezek közül két család mára már házat vett magának. Hanem megmozdította a falvat is. Megmozdította a falut is. Ebben a faluban game-klub mûködik. Ebben a faluban pékség fog elindulni, és egy új üzem nyitja ki a kapuit a következõ hónapokban. Azt tudom mondani, hogy látok falvakat és városokat hasonló körülmények között, egymástól sokszor tíz-húsz kilométer távolságra. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. És amikor megnézem, hogy mi a különbség, kiderül, hogy egy dolog. Hogy az egyik faluban van egy ember, helyenként nem több, mint négy-öt, aki tudja, hogy hogyan lehet egy falut megmozdítani. Akik nem várnak, akik ugyan mindig rettegnek a holnaptól, de mindig legyõzik a holnapot. Hogyan tudta megtenni a polgármester? Hogy vannak segítõi. Ez a pár száz lelkes falu értette, hogy mi a dolga. Nem beszélt a szolidaritásról, hanem gyakorolta, és kiderült, hogy a szolidaritásban õ nem egyszerûen csak betett a közösbe, hanem a végén õ maga részesedett ebbõl. A falu be akarta fogadni a munkanélkülieket, be akarta fogadni a hajléktalanokat, és kiderült, hogy nem terhei lettek õk ennek a falunak, hanem építõi és gyarapítói lettek ennek a falunak, és azért, mert volt egy polgármester és volt egy közösség, akik nem beszéltek, hanem cselekedtek. Hát innen üdvözöljük ezt a fantasztikus falut, akinek volt bátorsága megmozdulni. Igen. Igen, õk is Magyarország. Õk is Magyarország, akik tudják, hogy mi a dolguk.
És Magyarországot jelenti az a Bóbics Antal is, aki 1990-ben Zala megyében egyszemélyes vállalkozásként indult el. Egyedül volt, mint a kisujja. Mára azt mondja, hogy 200 alkalmazottam, de tudják, mit? Nem alkalmazottam, kollegám és partnerem van. Nem ismerjük a nevét, pedig meg fogjuk ismerni, mert ma Nyugat-Dunántúl egyik legsikeresebb kis- és közepes vállalkozása. Nem dörgölõdzött politikusokhoz. Az õ kedvéért is mondtam el külön azt, amivel kezdtem a beszámolómat. Fogalmam sincsen, hogy mit gondol politikáról, hogy ellenzéket vagy kormányt támogatja, mert nem ezzel foglalkozott. Azzal foglalkozott, hogy 200 családnak adjon munkát, és mára a világ egyik legbefolyásosabb vállalata tüntette ki, a General Electric, mert õ az egyik legjobb európai beszállítója. Versenyben gyõzött, legyõzte elõször önmagát, a kishitûséget, lehetõséget teremtett, élt ezzel a lehetõséggel, virágzik, a maga javára, természetesen. Meg annak a 200 családnak a javára, amely megcsinálta. És muszáj látni az õ sikerét is, a kollégák sikerét, mert igen, az õ sikerébõl épül Magyarország, az õ sikerébõl épül Zala és Nyugat-Dunántúl.
Szakács Roland agrárvállalkozó Tiszadobról édesapja mellett kezdte. Mára sok év után mintha neki erõsebb és nagyobb befolyása lenne a vállalkozásra, mint édesapjának. Százötven hektáron gyümölcskertészettel foglalkoznak, fejlesztenek, és elõrejutnak. Sportember volt, sikeres sportember. Megtanulta, hogy a sikerhez és a tartós sikerhez a fair verseny szabályait kell betartani. Betartja a vállalkozásában is. Betartja otthon is, és azt mutatja a példája, hogy a generációk összekapaszkodása, egy új, tehetséges agrárvállalkozó réteg megjelenése meg tudja újítani Magyarországot. Õk azok az agrárvállalkozók, akik azt mondják, hogy mi az európai uniós csatlakozásnak nyertesei vagyunk. Mert soha ennyi lehetõséget, soha ennyi támogatást, soha ilyen szabályozott viszonyokat nem kaptunk volna, ha nem ez történik velünk. Tudomásul veszi, majd nekiáll dolgozni. Ha kell, a kereskedelemmel foglalkozik, ha kell, a fejlesztéssel, maga ura, de igazából tehetségével sokunk iránymutatója. Õ Tiszadobon a nem panaszkodó, hanem cselekvõ agrárvállalkozó. Szakács Roland.
Amikor múlt héten fölhívtam Farkas Zoltánnét Gyomaendrõdön – aki a Rózsahegyi Kálmán iskola igazgatója, mert azt mondják róla, hogy amit csináltak ott, az valami egészen kivételes, és nem tud róla az ország –, azt mondta, hogy örömmel megyek, de szeretnék még valakit vinni magammal. Az elõdömet. Mert én csak három éve vagyok igazgató. Ladányi Gábornét, aki ott ül mellette, aki igazából megcsinálta ezt az iskolát, aki tizenkét éven keresztül Gyomaendrõdön az endrõdi városrészben, egy olyan városrészben, ahol nagyon sok a nehéz sorsú gyermek, ahol minden második gyermeke az iskolának hátrányos helyzetû, azt mondta, hogy olyan iskolát fogunk csinálni a magunk erejébõl, ahol a tehetõsebb családok nem fogják elvinni a gyerekeiket innét. Lehet hogy épült egy új iskola itt mellettünk, szép, ragyogó és tiszta. De mi jobbak leszünk. Mi olyan iskolát fogunk csinálni, ahol az érték bennünk lesz a tantestületben, nem pedig a csillogó iskolaépületben. És nekiálltak, és egyetlenegy tanulót nem vesztettek el, felújították az iskolájukat, mára színházterem van, mára drámapedagógia van, külön diákotthonuk van a nehéz sorsú gyermekeknek, könyvtáruk van, és tanítanak nyelvet, tanítanak multimédiás eszközhasználatot. Békésben, Gyomaendrõdön, egy olyan iskolában, amely kívülrõl olyan, mint az összes többi, mert a titok nem az iskolaépületben van, hanem ebben a két fantasztikus asszonyban és az õ kollégáiban a tantestületben, akik rájöttek, hogy az iskola az igazából a pedagógusok lelkében és a tanárok és a tanítványok között kialakult fantasztikus viszonyban rejlik. Õk megcsinálták ezt a fantasztikumot.
Hat hétköznapi ember, de nem mindennapi emberek. Akik nem azért járnak el gyûlésre, hogy elmondják, hogy mitõl nehéz, hanem azért járnak el gyûlésre, hogy megkérdezzék és megtudják, hogyan lehet még többet és még jobbat. Akik pontosan tudják, hogy az építkezésben és a fejlõdésben van Magyarországnak a sorsa. Igen, mi ilyen országban hiszünk. Abban az országban hiszünk, ahol együtt látjuk a nehézségeket és a kihívásokat. Látjuk mindazt, hogy mi nem sikerült, látjuk a megépült kórházakkal, utakkal és iskolaépületekkel. És észrevesszük a tehetséget, és merünk büszkének lenni a sikerükre. És nem titkoljuk el az ország elõtt és nem mondjuk azt, hogy minden csak vagy fehér, vagy csak fekete. Hogy minden vagy jó, vagy rossz. Mert Magyarország nem ilyen. Magyarország szenvedélyesen hisz a sikerében, nekünk pedig, politikusoknak úgy kell viselkednünk és úgy kell vezetnünk ezt az országot, hogy azt mondjuk nekik, hogy messze jutottunk, de még nem elég messze. Tudjuk, hogy mi a dolgunk, de csak akkor tudunk messzebb jutni, hogyha megbecsüljük azt a tehetséget, szorgalmat, ami van ebben az országban. És nem vesszük el az ország kedvét, lelkét, helyenként szenvedélyét abban, hogy lehet csinálni ebbõl egy jobb országot. Mert igenis ezt az országot tízmillió ember fogja megcsinálni a határokon belül, és tizenöttel együttmûködésben a határon kívül. Ez az ország akkor lesz sikeres, hogyha megérti, hogy szükség van erre a tízmillió emberre. Hogy muszáj erõssé tenni a köztársaságot és Magyarországot. Hogy muszáj összekapaszkodni, és nem igaz, hogy ez az ország olyan, ahol csak egyetlenegy szó van, az önzés, a középszernek a szava. Egyetlenegy követelés van, hogy mit lehet elvenni. Mert van még egy. Mit lehet hozzátenni a közöshöz. Hogyan lehet erõsebbé tenni ezt az országot, sikeressé tenni a Magyar Köztársaságot.
Magyarország akkor erõs, ha minden polgára dolgozhat. Én a munkahelyteremtés fõ eszközét az építkezésben, az építkezõ sikeres emberekben és az azt segítõ, szolgáltató államban látom. Nem támogatok olyan politikát, amely radikális adó- és járulékcsökkenéssel fenyegeti a szociális biztonságot. Én a radikalizmust, a felforgatást hibának látom. Veszélyes hibának. A radikalizmus helyett nyugalomra van szükség. A ma nyugalmára és a holnap biztonságára. Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország. Sportszerûséget kérek, és sportszerûséget ajánlok. Személyes, személyeskedõ csaták helyett felelõsségversenyt. A választás az egyben valóban döntés is lesz. Mi a változás tartalma? Elõremegyünk vagy visszafordulunk? Én azt javaslom, menjünk elõre. Menjünk elõre egy olyan úton, amely az összekapaszkodás, a közös munkának, a közös felelõsségnek az útja, a siker megbecsülésének az útja, a nyugodt, bátor és okos kompromisszumoknak az útja. A pártcsatározásokba ugyanis belefáradt az ország. Ez nem lehet a célunk. Mi nem fáradt köztársaságot, hanem erõs Magyarországot szeretnénk. Legyen közös nevezõnk, hogy az életminõség tekintetében Magyarországot a sokszor konkrét, földrajzi tartalmától elvonatkoztatott jelzõként használt szóval nyugati országgá tesszük. Nyugati országgá az életminõség tekintetében. Olyan országgá, amely ugyanakkor õrzi és védi nemzeti múltját, kultúráját, amely erõs nemzeti öntudattal készül arra, hogy sikeres és erõs legyen. Ebben a sikerben védje polgárait, nyújtson kezet a leszakadóknak, nyújtson kezet a szükségben szenvedõknek, és nyisson utat az elöl haladóknak. Olyan országot szeretnénk, ahol van munka, van tisztességes bér, és a hónap végén nem kell a szomszédba szaladni kölcsönkérni, ahol a gyermekvállalás nem hosszú összeadás és kivonás kérdése, ahol nem egyszerûen csak színes álom a nyugodt otthon, hogy legyen családi autó – vagy ha van, azt le lehessen háromévente cserélni –, hogy nyáron egyszer el lehessen menni nyaralni, és a végén még valamennyit megtakarítani is lehessen. Magyarország legyen olyan hely, ahol egyre nehezebb leszakadni, és egyre könnyebb fölemelkedni. Ehhez ajánlok programot Magyarországnak, az erõs Magyarországért és a büszke köztársaságért.
Köszönöm szépen.
2006. január 30.
